Ugyan az angolszász területeken ezt az ünnep március első vasárnapja, mi természetesen a magyar hagyományoknak megfelelően, májusban tartottuk.

Két teljes hétig készülődtünk. Ez az oka annak is, hogy az elmúlt hétről nem írtunk beszámolót, hiszen minden meglepetés volt; a díszlet, a jelmezek a versek és természetesen az ajándékok.

A kicsik rengeteg verssel, dallal leptek meg mindenkit (minket is…).  A hét során, a próbákon Míra többször lelkesen buzdította a félénkebb társait, hogy énekeljenek szépen, hangosan, máskülönben nem lesz boldog az anyukájuk. Szívesen babráltak a gyöngyös képkerettel, és a hosszas készülődés eredményeképp mindkét héten az Édesanyákról, családról és a szeretet fontosságáról „diskuráltak”. 

A Shetland csoport Dartmoor-osokkal begyakorolt közös produkciója fergeteges sikert aratott. A próbák során Bence lelkesedését mindvégig „kordában kellett tartani” mert bármikor és többször is szívesen mondta Szoszónak, hogy „I am a cow, moo-moo”. Bence otthon még álmában is a verseket, dalokat mondta.  Ez a csoport is képkeretet készített – fagyi pálcikák festésével. Petra keze alól természetesen a megszokott módon tökéletes alkotás került ki. Attila kissé csalódott, mikor a próbák során kakasból malaccá kellett változtatni a szerepét, mert jobban ment neki az "oink-oink" mint a "cock-a-doodle-doo" (ami szerintem is egy nonszensz hiszen ilyet biztos nem mond még egy Oxfordi kakas sem...)

A Dartmoor csoport kéznyomat-képe hosszú ideig készült, hiszen a száradás napokat vett igénybe (lehet még otthon sem árt néhány napig szárítani….) Ádám, aki a hét elején hiányzott, nagyon aggódott, hogy lemarad a próbákról és nem tudja majd hibátlanul a szöveget.

A díszlet közös munka eredménye; Ms Juli két nagy lepedőre előre megrajzolt egy tanyát, melyet kicsik és nagyok együtt színeztek az udvaron.

A dalokat, verseket és az ajándékokat minden gyerek nagy titokban tartotta otthon. Semmi áron el nem mondtak volna akár egy ici-pici részletet sem a műsorból.

Bogi és Peti a Falabella csoportból az előadás napján kerek perec kijelentették, hogy ők bizony nem fognak szerepelni. Bogit Ms Juli által készített csodálatos krepp papír szoknya és fejdísz, Petit talán egy újabb Green Pony-s póló ígérete győzött meg.  A kicsik előadása során szerintem mindenki számára egyértelmű lett, hogy Pankának énekesi pályát érdemes választani – még a tanárokat is túl harsogta. Kati, Szofi mamája, az előadás zavartalanságának és a főszereplő kiskacsa kiegyensúlyozott szereplésének érdekében álcázva lopózott be a nézőtérre. 

A lányok akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre

Az ünnepséget követő összejövetelen pedig a gyerekek legnagyobb örömére a Horváth lányok édesanyja – Kriszta – lufi-hajtogatással készült és szebbnél szebb lovacskák, kutyák, virágok, pókok kerültek ki kezei közül. Nagy meglepetés volt, köszönjük szépen! Eddigi legváltozatosabb finomságokból válogathattunk, az ügyes és szorgalmas édesanyáknak, nagymamáknak és Ms Andinak hála. Köszönjük! 

 Amikor épp nem a készülődés kötötte le a gyerekeket legszívesebben a nyusziknál időztek. Petra és Rami nyúlpásztornak jelölte magát és felelősségteljesen „osztogatják” a kicsiket a nyuszik simogatásával, cipelésével, és etetésével kapcsolatban. Mindenkinek meg van a maga kedvence – a vörös, barna, fehér, Panna csalódottan tapasztalta, hogy az ő favoritja nincs köztük: a rózsaszín nyuszi.

A két Petra között egyre szorosabb barátság szövődik, melynek összetartó ereje egyelőre a lovak iránti rajongás mindkét lány részéről. Mila szobatiszta lett, és egyre több dolgot megnevez angolul.