Angliában a szüret (vagy inkább betakaritás) végeztével (októberben) a farmon dolgozóknak lejárt az egyéves szolgálata, és hogy egy újabb évre elszegődjenek, bementek a város vagy a falu központjába munkát keresve. Ilyenkor a legszebb ruhájukat öltötték fel és hogy a „munka-piacon” a „vásárlók” számára egyértelmű legyen foglalkozásuk, munkájuk egy-egy jellegzetes eszközét magukkal hordva jártak-keltek a főtéren, hogy jó pénzért egy újabb évre gazdát találjanak maguknak. Szolgálólányok egy felmosóval (angolul: mop) a kezükben keresték a munkalehetőséget – innen az esemény elnevezése – Mop Fair .
A gazdák és gazdasszonyok szintén föl s alá sétálva keresgélték a maguknak legszimpatikusabb szolgálót, beszédbe elegyedtek velük, egyezkedtek. Amikor sikerült valakivel egyezségre jutniuk adtak neki egy zálogot, melynek fejében az illető színes szalagokat magára tűzve tudatta a többiekkel, hogy már „elkelt”.
Ezt a hagyományt a mai napig őrzik főképp Warwickshire területén. A legtöbb helyen azonban már mindössze egy búcsú jellegű családi szórákozási lehetősséggé változott.
És mi az oviban mit csinálunk ilyenkor?
A gyerekeket megismertetjük ezzel az érdekes hagyománnyal, ezátal megismerik a farm körüli életet az elvégzendő feladatokat, a különféle vidéki foglalkozásokt.
Beöltöznek egy általuk legkedvesebbnek tartott foglalkozást szimbolizáló jelmezbe - az oviban található eszközöket használva föl erre és elmondják amit erről tanultak, illetve a mop fair-en "földesurakként" megjelenő óvónőknek próbálják magukat "eladni" jó pénzért. :
