Az állatok világnapja alkalmából ezen a héten a háziállatokról beszélgettünk. A nagyobb gyerekek már jól tudták, hogy mi a különbség a házi és a vadállat között, és már a háziállatok neveit sem kellett tanítani nekik. Ezért egy kicsit részletesebben is beszélgettünk már a róluk, megbeszéltük, hogy melyik állat hol él, úgy mint; istálló, ól.  Megnéztük, hogy a tappancsuk, patájuk milyen nyomot hagy,és már azt is tudjuk, hogy ezek az állatok miért fontosak az ember számára, tejet adnak, tojást, gyapjút, őrzik a házat, stb.
A nagycsoportosok ezek után önállóan alkottak angol mondatokat az állatok egy-egy jellemző tulajdonságáról. Miután már ez is jól ment, az állatos barchoba játék sem okozott gondot, a gyerekek egy-két mondat után rögtön kitalálták, hogy melyik állatra gondol Ms Szilvi. Arról is esett szó, hogy miben különböznek a házi kedvenceink a házi állatoktól. és Ms Katival szívesen elbeszélgettek – természetesen angolul - arról, hogy kinek milyen állata van otthon. Ebből kiderült, hogy a csoport valamennyi hölgy tagja nagyon áhítozik egy lóra, de minimum egy pónira. Ez a privilégium azonban Kírának már meg is adatott, ő bizony két hátassal is büszkélkedhet, a már-már egy mini állatkertet is kitevő otthon tartott kisállatok mellett. Zsombi és Panka sem szerénykedhet az otthon tartott állatok számával, több papagáj, teknős, kutya és cica tartozik a családhoz.
A „Didlety-dumpty” című dal a fára mászó cicáról szólt, az e heti meséből pedig megtudhatták, hogy a „Grumpy goat” miért is volt "grumpy". Ez alkalmat adott egy kis arcjátékkal egybekötött szókincsbővítésre, a gyerekek lelkesen utánozták az arckifejezéseimet a happy, sad, angry, surpised, stb. vezényszavakra.
 Az eddigi „arts and crafts”-ok közül az e heti vizuális tevékenység aratta a legnagyobb sikert. Annak ellenére, hogy azt gondoltuk, a nagyon aprólékos és figyelmes munkát igénylő gyöngyök formába kirakása próbára teszi majd a gyerekek türelmét, nem így történt. Az elkészült első munka után sokan kezdték a szabad játékidő alatt is a gyöngyöket rakosgatni.
A gyerekek angol nyelvi értésének gyönyörű példáját adta ezen a héten Bogi, aki arról panaszkodott nekem, hogy a fiúk kergetik őket, mire én egy hosszú angol körmondattal válaszoltam, amit Bogi rögtön lefordított a közelben ácsorgó Kirának; "Tudod, a Ms Szilvi azt mondta, hogy ne fussunk el a fiúk elől, és akkor nem fognak kergetni." :)

A Shetland csoportban az ismeretanyagot életkorukhoz igazítva beszéltünk a háziállatokról, tartásukról és hogy mit esznek és milyen hangot adnak ki ezek az állatok angolul. Lábaik száma szerint csoportosítottuk az állatokat, melynek során kiderült számukra, hogy aminek két lába van az madár. Ennek ürügyén kicsit átismételtük z elmúlt héten a madarakról tanultakat. Ebben a csoportban helyes kis sárga papírcsibék készültek origami módszerrel. Marci és Hanna nagyon figyeltek a pontos hajtogatásra és nagy műgonddal készítették el művüket.
 

A legkisebbeknek a vizuális foglalkozáson készített kis békafej kötötte le leginkább. Az új kislány – Szása – is egyre jobban beilleszkedik a csoportba. A héten az összes háziállatos mondóka, ének felkerült repertoárra és már nem csak Angi énekli fennhangon, de Emma is kívülről fújja a Three Little Ducks, az Old McDonalds és a Baa Baa Black Sheep című „örökzöldeket”. A Three Little Ducks című dalt mindig bábjáték kíséri és nagyon örülünk mikor a dal végén a mama kacsa megleli valamennyi elveszettnek hitt fiókáját.
Jövő héten is folytatjuk az állatok karneválját, ezúttal azonban a vadonba teszünk kirándulást.