Ezen a héten - nem várva tovább a hóra - belekezdtünk a tél témakörének feldolgozásába. Legelőször az időjárásról beszélgettünk, ami első hallásra egyszerűnek tűnik, a nagycsoportosok számára azonban összetettebbé tettük ezt a témakört. Azt már mindenki tudta, hogy télen hideg van és esik a hó, de ezen a héten a gyerekeknek be kellett látniuk, hogy nem a hó az egyetlen téli csapadékfajta. Hiszen télen részünk lehet havas esőben, jégesőben, ködben, dérben, sőt találkozhatunk jégcsapokkal és jégesővel is. Megtanultuk azt is, hogy hogyan képződnek ezek a csapadékfajták, hogy milyen körülményeknek, feltételeknek kell teljesülniük a létrejöttükhöz. A fentebb felsoroltak közül a leginkább a dér mozgatta meg a gyerekek fantáziáját, a levegőnél hidegebb tárgyakra lecsapódó vízcseppeket nehéz volt maguk elé képzelniük.
Bármennyire is ismert volt már a hó fogalma, azért valami újdonságot a hóról is megtanultunk ezen a héten, a hópelyhek kristályos szerkezete mindenkit elvarázsolt. A ködös időről a gyerekek maguktól mondták, hogy a járművezetők számára veszélyes, hiszen rövidebb távolságra lehet látni. Azt azonban már ezen a héten tanulták meg, hogy a köd is egyfajta felhő, mely a vízgőz egyik formája. A víz jéggé fagyását és olvadását a gyakorlatban is megtapasztalhatták, amikor a mélyhűtő segítségével jeget gyártottunk, majd a kezünkkel felmelegítve vízzé olvasztottuk.
A hó-illetve a hóember- olvadását versben megörökítve is megtanultuk: "One day we built a snowman" című versikét
A foglalkozások után egyik délután, mikor eleredt a havas eső, a gyerekek az ablakhoz sereglettek, és közösen kezdték mondogatni, hogy "sleet, sleet", hiszen természetesen a fentebb említett dolgok, jelenségek angol megfelelői is rögzültek a gyerekek emlékezetében. Arról is beszélgettünk, hogy amikor nagyon erős a szél, és fújja a havat, akkor azt hóviharnak nevezzük. És bár hóvihar nem volt a héten, de a pénteki szeles napon az udvari játékidő alatt Bogi és Panka közösen biztatták a szelet, úgy hogy "Please wind blow!" :) A keddi kevés havat kihasználva, és egy kis hógolyózós, hóemberépítős közös sétára indultunk a nagyokkal.
A tél "főszereplőit" egy közös festményen örökítették meg a gyerekek az ujjfestés technikájával.
A heti mese azonnal mindenki kedvencévé vált, a bálnán utazó csiga története nemcsak angol szókincsbővítésre szolgált, hanem az apály-dagály jelenségével is megismertette a gyerekeket.
Természetesen nem maradtunk téli mese nélkül sem, egy hosszú mesesorozatot kezdtünk feldolgozni, mely "Winnie the pooh" téli kalandjait meséli el.
Az idei év első új körjátéka a "Luu, luu skip to my luu" a hideg téli napokon jó kis bemelegítő testmozgást, ugrálási, táncolási lehetőséget kínált mindenkinek, egész héten keresztül.
A szünet utáni hét – az oviba történő visszaszokás okán – kissé túl sok konfliktust hozott magával, de ezek a második hétre már elmúlni látszódtak és úgy tűnik a Shetland csoportos lányok közt is visszaállt a béke és nyugalom. A kis és középső csoportban a héten nagy hangsúlyt kaptak a nagymozgásos játékok Ms Márti vezetésével, melynek hátterében persze tudatos mozgásfejlesztés állt. Sokat játszottunk gyors és lassú mozgásos váltogatásával, vagy éppen a mozgás irányának megváltoztatásával. 
A szép tavaszias időjárás kicsábította az óvó néniket a környékre és egy néhány alkalommal nagyot sétáltak a gyerekekkel, sőt „kihelyezett” környezetismereti órát is tartottak a múzeum kertjében, ahol „személyesen” is megismerkedhettek sok híres orientalista és Afrika-kutató bácsival, és azon tanakodtak, hogy vajon ki merre járhatott izgalmas útja során és ott milyen álltokkal, emberekkel találkozhatott. Hazafelé sétálva Ms Márti rávilágított arra, hogy milyen rejtett útmutatókat használnak a vak emberek a biztonságos közlekedéshez. Ezt a gyerekek azonnal ki is akarták próbálni, bekötött szemmel próbálták lábukkal kitapogatni a járda kövezetét, és fülüket is nagyon kihegyezték a környező zajokra.
