Az elmúlt hetekben a madarak és fák napja kapcsán ezt a két témát igyekeztünk minél mélyrehatóbban kimeríteni.  Az első héten csak a fákról beszélgettünk.Kitekintettünk az ablakon, valamint az udvari játékidőben tüzetesen megfigyeltük az udvaron álló diófát. Megbeszéltük, hogy van törzse, ami nagyon vastag, és amire nagyon szeretnek felmászni a gyerekek. A törzséből vastagabb ágak nőnek ki, azokon vékonyabb ágak, az ágakon pedig tavasztól őszig levelek zöldellenek. Ősszel a levelek elszáradnak, színt váltanak, sárgák, vörösek lesznek, végül lehullanak, télen pedig csupaszon áll a fa. Azt is megbeszéltük, hogy vannak olyan fák, amelyek nem hullatják el a lombjukat, ilyenek a fenyőfajták. Megfigyeltük az óvoda udvarán, a ház előtt lévő tujákat, és a gyerekek egymás szavába vágva mesélték, hogy emlékeznek arra, hogy ez a fa télen is zöld volt. Szó esett a gyökérről is, mint a fa legfontosabb, de föld alatt lévő, ezért számunkra nem látható része. Megbeszéltük, hogy a fa, és tulajdonképpen minden növény a gyökerén keresztül táplálkozik, ott szívja fel a földből a tápanyagot. Ha egy fát kivágunk vagy egy növényt leszakítunk akkor az előbb-utóbb elszárad vagy elhervad, mivel nincs gyökere. A gyerekekben tudatosult, hogy gyökér nélkül a növény pusztulásra van ítélve. Szó esett a fa hasznáról is, és amikor az udvaron álló diófa hasznát taglaltuk, akkor a gyerekek érdekes módon nem a lepotyogó diót tartották a leghasznosabbnak, hanem az árnyékot, amit a forró nyári napokon nyújt. 

Miután kimerítettük a fák témáját, elkezdtünk beszélgetni a fák lakóiról. A mókus mellett szóba kerültek a legfontosabb lakók: a madarak, akik rendszerint a fán fészkelnek. Ez a téma nagyon sok érdekességet rejtett magában. Először is megbeszéltük, hogy miben különbözik a madár a többi állattól. Első és legfontosabb jellemzőjeként a gyerekek azt határozták meg, hogy repül. Beszéltünk a madár testfelépítéséről is, arról, hogy a testét toll borítja, csőre van és szárnyai amivel repülni tud. Azt is tudják már a gyerekek, hogy a madár tojással szaporodik, ezért előbb fészket épít, hogy legyen hova letenni a tojásokat. Miután megbeszéltük a madarak általános jellemzőit, szó esett a különböző madárfajtákról. Beszéltünk a vándormadarakról, valamint azokról a madarakról amelyek itthon telelnek. A gyerekek tudják már, hogy nagyon fontos télen etetni a madarakat, hogy túléljék a hideg évszakot.. Szó volt a házi madarakról is, a tyúkról, a libáról, pulykáról, kacsáról, és ezek hasznosságáról. 

A jó idő beköszöntével visszatértek a költöző madarak Afrikából. Nem csak kis országunkba, hanem ide az óvodába is.Megbeszéltük azt i, hogy a különféle madarak milyen napszakban étkeznek, és mikor alszanak, mint Howard a bagoly, aki éjjel vadászik, és nappal alszik. Ez illusztráltuk is a Howard hoots again című angol mesével ahol Howard a tölgyfán ülve huhogja az erdő lakóinak, hogy mindjárt itt az éjszaka. Aztán tavasz jön és új lakok költöznek a szomszédba a csintalan Duke és Buster mókusok, akik hangoskodásukkal nem hagyják Howardod aludni. Howard elfelejt enni, nem huhog és legyengül. A tölgyfaerdő lakói aggodnak Howardért és gyorsan a segítségére sietnek és a kupaktanács…… a mese végére a gyerekek megtudhatták, hogy Howard hogy erősödött meg és kezdett el vadászni ismét. 

A hét végére a gyerekek a különböző madárfészkeket is felismerték képekről. A gyerekek megtanulták azt is, hogy nem csak magevő, hanem ragadozó madarak is vannak.

Ezeknek a dolgoknak nagyon jó kiegészítése volt a madárbemutató, amit a gyerekek nagyon élveztek. Külön örültek régi barátjuknak, Sufninak az egérnek, aki ezúttal a ragadozó madarak táplálék-szemléltető szerepébe bújt, de persze nem került elfogyasztásra. Nagy élmény volt élőben, közelről látni a különböző madarakat.  Mint például az egyik vendégünk az egerésző ölyv, akit tulajdonosa „Tóth Gábor” egyetlen füttyentésére készségesen repült vissza a helyére a falatért. 

A gyerekeket és az anyukákat lenyűgözte Gábor lendületes és humoros előadás módja, és a sok információ, amit tőle madarakról megtudhattunk. Láttunk a ragadozó madáron kívül még postagalambot, strucctojást és egy gabona siklót „Gabikát”. Mondókáink és dalaink is a madarakról szóltak. A gyerekek egyik kedvence a kookaboora sits in the old gum tree „kacagó gerle” ének.