A hetet egy saját kezűleg gyártott mesekönyv nézegetésével kezdtük, ami a tengerek legszebb, és egyben legirigyebb halacskájáról, Rainbow fish-ről szól. A téma kiváló alapanyagul szolgált a színek gyakorlására, számolásra, kísérletezésre, dalok tanulására, szociális készségek fejlesztésére, érzelmi nevelésre, bábozásra.

A múlt héten már megkezdtük a témára való ráhangolódást, így például Anci ezen a héten már tökéletesen tette sorrendbe a történet összekevert képeit, s indokolta is hogy mi miért következik egymás után. Arghavan gyönyörű bábjaival pedig Barnus alakított lélegzetelállító párbeszédet…

Az I can sing a rainbow című dallal megtanultuk a szivárvány színeit, a The more we get together the happier we’ll be pedig remekül illeszkedett Rainbow fish tapasztalataihoz: minél többen játszunk együtt, annál boldogabbak leszünk.

A színeket különböző játékos feladatokkal gyakoroltuk. Eldugtunk a szobában mindenféle színű papír halacskákat, s aki a legtöbbet gyűjtötte az adott színből, az kapott egy csillogó, fényes pikkelyt Raindow fish-től. Szofi és Léna bizonyult a legélelmesebbnek; kikövetkeztették, mi maradt hátra, így míg a többiek még csak vártak, ők már rég begyűjtötték az összes halat.

Kísérleteztünk is. Egy jó nagy tepsibe tejet öntöttünk, abba kék, sárga és piros ételfestéket csöpögtettünk, majd a festékfoltok közepébe mosószert cseppentettünk és vártuk mi történik. Ámulva figyeltük, hogy a mosószer hatására hogyan „robban” széjjel a festék és terjed különböző kanyargó, kígyózó mozdulatokkal a tej felszínén. Sajnos a sárga és a kék ételfesték nem bizonyult elég hígnak a kísérlethez, így a színek keveredését nem sikerült megfigyelnünk, de így is nagy élmény volt ezt a dinamikus folyamatot szemlélni…

Akik a múlt héten betegek voltak, azokkal bepótoltuk a kézműveskedést, az előre megrajzolt hal pikkelyeinek üresen hagyott helyére színes kavicsokat ragasztottunk. Csodaszép szivárványszínű halacskák születtek.

Az udvari spontán játékok közül kiemelkedett a lányok cirkuszi produkciója, amelyben sikerült egy önálló jelnyelvet kidolgozniuk a résztvevőknek. Az idomár (Eszti, Léna) némán, mint egy karmester mozgatta az leopárdokat (néha oroszlánokat), Éles Fogat, Szivárványt és Leót, akik ha kellett négykézláb másztak végig a függőhídon, vagy fölfelé kapaszkodtak a csúszdán, kúsztak-másztak, s olykor simogatni is engedték magukat…

A pénteki szüreti, lovaglós mulatság Tordason pedig egy külön fejezetet érdemelne. Feltöltődtünk élményekkel, jó levegővel, házi mascarponés muffinnal, frissen sütött káposztás pogácsával, bográcsban főtt gulyáslevessel, általunk facsart musttal. Lovakat etettünk, lovagoltunk, lovaskocsiztunk, fogócskáztunk, virágot szedtünk, labdáztunk, énekeltünk… Köszönjük ezt a szép napot mindenkinek!