- a víz fontosságáról, mibenlétéről, élővilágáról két hétben -

Alapos vizsgálat tárgyává tettük a vizet. Megállapítottuk milyen a színe, a szaga, a formája, az íze. Gondolkodtunk azon, hogy lehet az, hogy a Föld felületének túlnyomó részét víz borítja, nekünk mégis vigyázni kell az ivóvízre. Megbeszéltük melyik víz iható, melyik nem és miért. Mi a különbség a tengervizek és a tavak, folyóvizek, forrásvizek között. Honnan nyerjük az ivóvizet? Ennek megértéséhez a Drippy, the raindrop című kis mesét használtuk fel, amit a gyerekek nem untak meg hallgatni. A történet a víz körforgásáról szól: a tenger felszínét felmelegíti a Nap, Drippy, a kis vízcsepp elpárolog, a sót nem viszi magával, felszáll egy felhőbe, hogy ott lehűljön, a szél elviszi a felhőt a hegyek felé, ott kicsapódik, eső formájában lehullik, be a folyóba, onnan pedig visszafolyik a tengerbe, és kezdődik minden elölről.

Vízről általában folyékony állapotában beszélünk, de a víz tud kemény is lenni, szilárd, ez a jég, de a víz a levegőben is megtalálható. Víz a hó, a jeges eső, a köd, a pára is. A hőmérsékletváltozást követve néztük, hogyan alakul át a víz minősége. Lefagyasztottuk, felengedtük, majd felforraltuk, egy hideg poharat a gőz fölé tartottunk és néztük, hogy jelennek meg rajta a kis vízcseppek. A homokozóban a hegyről a tavakba, folyókba lefolyó vizet és a víz munkáját szemléltetendő, közös munkába fogtunk. Bogi, Barnus a hegyet magasította, Lili a tó medrét ásta, Domi, Patrik a folyó útját jelölte ki és mélyítette. Mikor készen voltunk a munkálatokkal nagy vödör vizet borítottunk a hegy tetejére, s néztük hogy kanyarog a víz a kijelölt úton, hol áll meg, hol akad el, hol kell tovább ásni, s hogy milyen lyukakat fúr a homokhegybe zúduló vízsugár.

Megnéztük mi lebeg a vízen, mi süllyed el benne, hajtogattunk papírhajót. Megfigyeltük, hogy a cukor és a só feloldódik a vízben, de az olaj nem keveredik vele, úszik a víz tetején. Összeszedtük, hol találunk a környezetünkben vizet és mire használjuk azt. Főzünk, locsolunk, tisztálkodunk vele, hűsölünk, játszunk benne, utazunk általa, de a legfontosabb, hogy legtöbbször a szomjunkat oltjuk vele. Víz nélkül nincs élet. Nem él sem ember, sem növény, sem állat.

Megnéztük milyen állatok élnek a tengerekben, az óceánban, ehhez a Commotion in the ocean című nagy színes képeskönyvvel alapoztunk, meghallgattuk, hogy beszélgetnek a delfinek, a bálnák, a rozmárok, milyen kicsi lyukon is képes átpréselni magát a polip, hogy táncolnak a medúzák, majd pénteken ellátogattunk a Tropicariumba, hogy élőben nézzük meg mindazokat az állatokat, amelyeknek a nevét már kívülről fújjuk angolul. Megemlítettük az édesvizekben és az azok közelében élő állatokat is, de ennek alaposabb mélyítésére sajnos nem jutott időnk, mivel április elsején beállított hozzánk egy igazi, vérbeli bohócdoktor és nem mellesleg óvó bácsi is, aki egy órán át szórakoztatott minket, varázsolt, megtanított minket is egy-két varázsigére, mint például a „prici a paraca, meg a pruca”. Bűvészkedett, ügyességi feladatokat adott a gyerekeknek, tojást költetett a lányokkal, óriáscipőbe bújtatta Domit és Martint, így versenyeztette őket, ki tud gyorsabban átcsoszogni a terem túlsó oldalára, vagyis interaktív, önfeledt időt töltöttünk a társaságában.

A két hétben elővettünk már ismert dalokat és újakat is tanultunk. A Here we go round the mulbery bush-t átköltöttük úgy, hogy különböző vizes tevékenységeket jeleníthessünk meg közben, a gyerekek adták az ötleteket: This is the way we wash our face, brush our teeth, jump int he puddle stb. A sailor went to sea, sea, sea nagy kedvence lett mindenkinek, de énekeltük a 5 little speckled frogs című slágert is, megtanultuk a Fishy, fishy in a brook című mondókát, a 1, 2, 3, 4,5 Once I caught a fish alive című dalt. A tápláléklánc kapcsán 3D-s könyvet nézegettünk és egy dalt is találtunk, ami abszurditásánál fogva igencsak megragadta a gyerekek képzeletvilágát: There was an old lady who swallowed a fly…

A hét kedvenc játékos feladatai közé tartozott a „Színcápa”: egy gyerek áll középen, ő a cápa, a többiek a terem két végében helyezkednek el, s amikor a cápa bekiabál egy színt, azoknak kell átfutniuk a terem átellenes oldalába, akiknek a meghatározott színű hal van a kezében, s vigyázni, a cápa el ne kapja őket. De szerették azt a játékot is, amikor a cápa körül egy kötél van a földre helyezve, s mikor a cápa azt kiabálja, „Swim int he sea”, a kör körül álló gyerekeknek ki-be kell ugrálni a kötélbe úgy, hogy a cápa ne tudja elkapni őket.