Természetesen – keresztény államról lévén szó -, az angolok is megemlékeznek róla, kicsit másképp, mint mi és kicsit hasonlóan is.
Angliában is szokás például képeslapot küldeni, és itt is a nyuszi hozza a gyerekeknek az ajándékot, amit fészekben, vagy a kertben elrejtve találnak meg. Szintén hagyomány a tojásfestés is, különböző színekkel, technikákkal. A tojásfestést I. Edward király tette még népszerűbbé, ugyanis 1290-ben 450 tojás megfestést rendelte el húsvéti ajándékként.
Vasárnap reggel templomba mennek az emberek, melyek gyönyörűen fel vannak díszítve különböző virágokkal, például liliommal. Az emberek ilyenkor a legszebb ruháikat veszik fel, és a nők és gyerekek nagyon gyakran viselnek úgynevezett „húsvéti kalapot” (Easter bonnet), mely egy kalap virágokkal feldíszítve.
Szokás még, hogy szentelt vizet visznek haza, hogy megáldják vele a házukat, családjukat.

 Húsvét hétfőn pedig úgynevezett tojásgurító versenyeket rendeznek az emberek. Felmennek egy domb tetejére, és onnan legurítják a tojásokat. Az nyer, akinek a tojása először ér le a völgybe. Ez egy igen népszerű játék ilyenkor. Emellett az ún. „kókányolás” is elterjedt, mint Magyarországon is.  Számos helyen pedig táncos, zenés ünnepségeket, felvonulásokat, versenyeket rendeznek.
Az ünnepek alatt itt is meglátogatják egymást a családok, vagy elutaznak pár napra pihenni.

 Természetesen az angoloknak is van saját, hagyományos ételük a húsvét ünnepekre. Reggel általában főtt tojást esznek. Vasárnap este, ünnepi vacsoraként (itt ugyanis a vacsora a főétkezés, és nem az ebéd), sült bárány kerül az asztalra menta szósszal, zöldségekkel, krumplival.  

Desszertnek Simnel cake-et készítenek, mely egy marcipánnal fedett gyümölcsös torta (mint a gyümölcskenyér).  Egy másik édesség, ami nagyon népszerű húsvét táján, a „Hot Cross Buns”. Ez egy mazsolás péksütemény, aminek a tetejét sütés előtt kereszt alakban bemetszenek, majd sütés után a mélyedést megtöltik fehér cukormázzal.
A „Hot Cross Buns” eredetéről, nevéről számostörténet létezik, nem igazán tudni, hogy melyik a valódi. Azonban létezik egy nagyon szép, igaz történet vele kapcsolatban. Élt egyszer egy özvegyasszony, akinek a fia tengerész volt. Egy alkalommal, mielőtt kihajózott, megkérte az anyját, hogy nagypéntekre süssön neki „Hot Cross Buns”-t. Addigra tervezte ugyanis a hazatérését. Azonban soha nem tért vissza. Attól kezdve az özvegy minden nagypénteken sütött a fiának, abban a reményben, hogy hazatér a fia. A kis zsemléket egy horgászhálóban gyűjtötte.
Miután meghalt, a házát egy kis pub-bá alakították, ahol még mindig látható a háló a zsemlékkel.  A pub neve „The Widows`s Son” lett, vagyis „Az Özvegy Fia”. Minden évben egy tengerész egy új zsemlét helyez a hálóba, és az arra járó hajósok, tengerészek imát mondanak az özvegyért.