Csütörtökön, a Zene Világnapján, egy kis házi koncertet rendezett minden csoport, az oviban fellelhető hangszerekkel. Ezt az előadást – egy kis motivációként – megelőzte a Péter és a Farkas mesés zenemű meghallgatása (természetesen angolul) és ehhez kapcsolódva elkészítették a történet képes könyvecskéjét.

A foglakozásokon a különböző nagyobb, zenekari hangszereket mutattunk meg nekik, persze csak képeken. Ezekről színezők is készültek, ki-ki a számára legizgalmasabb hangszerről készült rajzot színezte ki.

Ebből az alkalomból a „hárfás Mariann néni” is péntekre időzítette látogatását és különlegesen szép zenedarabbal kápráztatta el az apróságokat. Amíg ő játszott a gyerkek lerajzolták ami a gyönyörű dallamról eszükbe jutott. Délután saját hangszerek készültek egészen egyszerű eszközök felhasználásával: műanyag palackok kavicsokkal töltve remek ritmushangszernek bizonyultak, vagy tojásosdobozok és befőttesgumik ügyes kombinációjával egyszerű húros hangszert kaptunk.

Csütörtökre összeverbuválódott a tíz fős kis lovaglócsapat, akik a Bagoly utcai lovardában ülhettek Puszedli, Akt és Bendegúz nyergébe. Petra, már rutinos lovasként, ügetett is a nagyobb lovon, de Bence, mivel ez volt első lovas élménye, elsőre túl nagynak ítélte meg Bendegúzt és inkább a póni nyergébe kívánkozott. Puszedlin hamar meg is jött a bátorsága és amikor az ügetésből a kis ló ismét lépésbe váltott, Bence szinte aggódva kérdezte Gabitól: „ügye ilyen rázósat csinálunk még?”