Sokan már várták, hogy kis barátaikal ujra találkozhassanak a hosszú szünet után, da akadtak náhányan akik még maradtak volna egy kicsit. De az első hét izgalmas témája hamar feledtette a honvágyat.

Megbeszéltük a gyerekekkel milyen élményeik voltak a karácsonyi szünidőben, ki hol járt, hogyan ünnepelte a karácsonyt, milyen ajándékokat kapott, hogyan búcsúztatta az óévet, hogyan köszöntötte az újévet, egyáltalán mit jelent az újév, milyen évszakkal, milyen hónappal kezdődik,milyen szimbolikus ételeket eszünk (lencse, malac), mik a szerencse-szimbólumok, mit jelent szerencsésnek lenni. Az egyik vizuális projektünk ehhez kapcsolódóan a saját szerencse-malacunk elkészítése volt, négylevelű lóherével az arcán.

A gyerekekkel azt is megbeszéltük, hogy a Karácsony a szeretetet ünnepe, ezért gyűlik össze a család, és azért adunk egymásnak ajándékot, hogy örömet okozzunk egymásnak. Megtanultuk angolul a családtagok nevét (mother, father stb.), megbeszéltük ki tartozik a családhoz, hogy ki a legidősebb, legfiatalabb a családban. A gyerekek fényképek alapján meséltek nekünk saját családjukról, így beszélgettünk arról is, hogy vajon ki mossa a ruhánkat, ki javít meg az apróbb dolgokat otthon, ki mesél, ki altat, ki főz, ki játszik velünk, ki hova visz, egyszóval kinek mi a szerepe a családban. Ezután Arghavan krepp-papírból készített egy csodaszép családfát, amire ráragasztottuk a gyerekek fotóit. Azóta is többen meg-megállnak elmerengeni pár percre a fotójuk előtt. Megtanultuk az I love you, You love me, a The more we get together című dalocskákat és 3 versikét is: Mommy finger, Mommy finger where are you?; This is a family; These are grandma’s glasses.

Elolvastunk egy gyönyörű történetet Moz-ról, a nyulacskáról, aki úgy érzi, túl sokan vannak a családjában, túl kevés a hely számára, túl meleg van az odúban, így elindul a téli éjszakában, s az Albatrosz segítségével eljut az északi csillaghoz, a jég és hó birodalmába. Eleinte nagyon örül a szabadságnak, de egy idő után fázni kezd és szörnyen hiányzik neki a családja. Karácsonykor azt is ünnepeljük, hogy a fény legyőzi a sötétséget, hosszabbodnak a nappalok ismét. De vajon miért? És honnan jön a fény? És mire jó? Miért van nappal, miért van éjszaka? Kérdéseink kapcsán így jutottunk el következő nagy témakörünkhöz, a fényhez. Beszéltünk az élőhelyünkről a Földről, majd a Napról és a naprendszerről tanultunk. Modelleztük a naprendszert hungarocell golyókból, papíron, a saját testünkből. Használtunk elemlámpát a fogócskához, reflektort az árnyjátékhoz. Elkészítettük a saját csillagos égboltunkat…

Megtanultuk az Oh, Mr Sunshine című dalt, a Gruffalo’s child című mese kapcsán a félelmeinkről is beszélgettünk picit. Hiszen a kis Gruffalo egyszercsak elindul a téli éjszakába, be a sűrű sötét erdőbe, hogy találkozzon végre a nagy, rettenetes, félelmetes egérrel, akiről apukája annyit mesélt neki. Végül a kis főhős rátalál az agyafúrt, incifinci kisegérre, aki bemutatja neki a Big Bad Mouse-t... Előbb azonban a kis egérnek fel kell ugrani egy fa ágára. S várni egy picit. Míg feljő a hold, s szörnyű árnyékot nem vet a földre… Hát így vagyunk valahogy mi is. Küzdünk az árnyékunkkal. De ahogy a számomra ismeretlen szerző mondja: „Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény.”