Az e heti táborosaink számára bizony kiderült mi az ami legenda és mi az ami valóságként övezi Artúr Király történetét. A valóságot először megmutatva, a gyerekeknek természetesen sokkal vonzóbb és izgalmasabb volt a történet legendás része, ahol mint a mesében lovagok, sárkányok, küzdelmek, hercegnők és egyéb fennkölt dolgok szerepelnek.

Ennek megfelelően egy kis középkori világot varázsoltunk a gyerekek köré, Artúr királlyal a középpontban. Megismerkedhettek a gyerekek Artúr király varázslatos legendájának történetével, Ginevra királynővel, Lancelot lovaggal, és természetesen Merlinnel, a mágussal. Ez a kedves varázsló különleges ruhájának és varázspálcájának köszönhetően azonnal a gyerekek kedvencévé vált, főleg miután elmeséltük nekik, hogy Merlin milyen csodás varázslat segítségével juttatta a híres Stonehenge köveit Britanniába. Ez a történet annyira megragadta a gyerekek fantáziáját, hogy Krisztián egész héten köveket gyűjtött az udvaron, és "Merlineset" játszott.
Bővelkedett a hét egyéb érdekes történetben is, a lovagok ruhája, fegyverzetének részei, a kerekasztal lovagjainak története elsősorban a fiúkat érdekelte, de a kerekasztal, mint az egyenlőség és igazságosság jelképe már a lányokat is elvarázsolta, csakúgy, mint a Szent Grál gyógyító erejének, és keresésének története.
Természetesen nem csak Artúr királyról szólt a tábor, a hét második felében a középkori élet néhány jellegzetes mozzanata is "terítékre került", megismerkedtek a gyerekek például egy középkori vár felépítésével, a középkori kertek fontosságával, és a legfontosabb állatokkal ebből a korszakból. Egy közös „doboz”projekt alkalmával pedig saját maguk is elkészíthették karton vár makettjüket mely a középkori vár minden jellegzetességét magánban hordozta. A középkori díszeket pedig gondoskodott arról, hogy a gyerekek tökéletesen beleilleszkedjenek az általuk választott lovagi illetve királynői, hercegnői szerepbe.

Megtudták, hogy mely állatokra vadásztak főként, és természetesen a kedvenc téma, a lovak sem maradhattak el. Elmeséltük nekik, hogy a középkorban miért voltak nagyon fontosak a lovak-utazásra, földmunkára, háborúra, lovagi tornára, szekérhúzásra, és megbeszéltük, hogy a lovak nem a fajtájuk, hanem a használatuk alapján voltak elnevezve, így alakultak ki a málhásló, igásló, hátasló, sőt a "poroszka" ló elnevezés is.
Szó volt a középkori címerekről is, melyek végigkísérték a hetet, megbeszéltük a címer részeit, a színek és az ábrák jelentését egyaránt, miután mindenki elkészíthette a saját címerét. A fiúk között természetesen elsősorban az oroszlán és a sas hódított mint a bátorság, hatalom és erő szimbólumai. Balázs rendkívüli aprólékossággal kidolgozott griffmadara minden alkotásán ott díszelgett. A lányok akik a szépségüket tartották legfontosabbnak, elsősorban virágokat festettek a címerükre.
A hét utolsó napjaira pedig saját készítésű kardok és pajzsok segítségével mindenki igazi, nemes célokkal rendelkező középkori lovaggá változott.
A hetet a pénteki közös dramatizálás koronázta meg, mely Artúr király életének leglényegesebb mozzanatait mutatta be, ezután pedig egy igazi, finom középkori lakoma várt mindenkit, természetesen a szülőket is beleértve.

 

Előző héten ismét átfogóbban foglalkoztunk a szigetországgal. A brit történelem és kultúra szerepelt a központban. Mivel ezúttal az átlagéletkor nem haladta meg a 6 évet, kicsit simább vizekre eveztünk és e korosztály számára emészthető és élvezetes tevékenységek során próbáltuk beléjük „csempészni” ennek a nagy múltú népnek a történelmét, ismereteit, persze jelentős angol nyelvi tudással tarkítva.

Az első dolog, amire minden alkalommal rávetítünk, hogy hol is található Nagy Britannia a Földgömbön, illetve mely fő tartományokból áll, és azoknak mik a szimbólumai, színei, jellemzői. Most is kaptak a gyerekek munkafüzetet, melybe nagy lelkesedéssel vágták, ragasztották, színezték a hét során elkészült sok-sok információt hordozó anyagot.   

Az időjárás igazi nyári kánikulával ajándékozott meg minket a héten.  Ennek megfelelően a gyerekek minek is örülhettek volna jobban, mint annak a mókás hernyó játéknak, melynek megannyi lábából és csápjaiból száz felé fröcskölt a víz. a kinti játékok során azonban számtalan hagyományos angol gyermekdallal, mondókával körjátékkal ismertettük meg a gyerekeket, melyekből a nagy kedvenc a „London bridge is falling down”  és a „What’s the time Mr Fox?” .  Nagy érdeklődéssel forgatták a krikett ütőt is. Habár ennek az igazi angol úri sportnak a bonyolut szabályait persze földi halandó nem ismeri, hiszen  a Britannica Encyclopedia is legalább 40 oldalon keresztül taglalja, a gyerekek nagy élvezettel ütögették a labdát a kapukon át.

A hét – főleg a lányok körében – legnépszerűbb tevékenysége a koronakészítés és királynőválasztás volt. (Természetesen valamennyi szépséges táboros kislány királynő lehetett) A palást, országalma és jogar megtette a hatását. Néhány percre mindegyikük igen fenségesen tudott viselkedni, egy teljes ország irányításának feladatát cipelve hátukon… A fiúk öröme sem maradt el, ők lehettek a királynő védelmezői, testőrei, lovagjai, mely tisztséget megfelelő büszkeséggel és komolysággal viseltek…

A szokásos pénteki táborzáró teadélutánon természetesen ismét a brit eleganciának adtunk teret, csodálatosan megterített asztalunkkal és az azon kínált angol fekete teával és a hozzá járó angol piskóta (Victorian sponge cake).

Ugyan Szent Patrik napja már régen elmúlt és az eredetileg Írek közt népszerű Halloween még kicsit odébb van, az elmúlt héten ír szokásokkal, hagyományokkal ismerkedhettek meg az óvodánkba látogató napközi-táboros gyerekek.
Ahogy minden little britain tábor kezdődni szokott, ezúttal is megmutattuk a gyerekeknek Írország és Észak Írország elhelyezkedését a Brit szigetvilágban, illetve „falsh card”-ok és rövid videók segítségével bemutattuk annak földrajzi és éghajlati jellemzőit. Rengeteg gyönyörű képet nézegetve a gyerekek megállapították, hogy az országra leginkább a zöld és kék szín jellemző, hiszen a sok esőnek és mérsékelt éghajlatnak köszönhetően egész évben zöld fű és fák borítják az erdőket, mezőket, illetve a körülölelő tenger kékje szinte minden képen, filmen feltűnik. A tenger persze nem igazán alkalmas a fürdésre, hiszen nagyon hideg, de a szörfözők, vitorlázók annál jobban érzik itt magukat, hiszen a sok szélnek köszönhetően ők itt igazán hódolhatnak kedvenc sportjuknak.
Sok időt szenteltünk az Írországra jellemző állatok megismerésével is. A gyerekek egy homokkal és egy vízzel teli tálba helyezték az állatokat, azok élőhelyének megfelelően.  A delfin és a fóka mindenki kedvence, de a fiúk még a különleges ír gyíknak is nagyon örültek. A ló-imádó lányok odaadással hallgatták az írek legendás ló-szeretetéről ás lovaikról szóló történeteket. Már mind tudják, hogy az évszázad ló-rablásának áldozata egy nagyon híres ír versenyló, Shergar volt, és máig nem derült fény a cselszövésre.
Közös projektek alkalmával ezúttal egy csodálatos és óriási világítótorony készült, mely oly jellemző az ír partvidékre. Mindenki festett legalább egy csíkot a toronyra, Szonja pedig a piros papírmasé-tető elkészítésében is nagyon sokat segített Ms Katának.
Természetesen kihagyhatatlan eleme volt a héten szerzett ismereteknek az ír zene és a népviselet megismerése. Többször is előkerült, és elemenként vizsgálgatták a gyerekek az autentikus ír férfi-népviseletet,  a lányok gyönyörű hímzett „pörgős” szoknyájú rövid ruhácskájában azonban csak képeken gyönyörködhettek. Az ír zene egész héten végig kísérte a táborozókat munkálkodás közben. A MÉZ együttes válogatásából a hét végére már dudorásztak is a gyerekek és ugyanez a zene szolgált a  csütörtöki majd a pénteki , szülőkkel közös kis ír táncházunk háttár-zenéjéül. Persze nem bonyolódtunk bele túlságosan a lábmunkába, inkább a ritmus és a mozgás egyszerűbb összehangolásán volt a hangsúly.
A pénteki záróbulira ezúttal ír finomságok készültek, természetesen a gyerekek közreműködésével. Ms Katával közösen gyúrták, dagasztották az ír szódakenyeret, mely óriási sikernek örvendett a szülők körében is, nem is beszélve a rebarbara pitéről, mely meglepetésként ért mindenkit, hiszen itthon kevesen ismerik ennek a növénynek a felhasználási lehetőségeit.

Délutánonként megrendeztük az írek körében is oly népszerű Highland Games elnevezésű erőpróba játékot, melynek során a legerősebb ír férfiak megmutathatják, milyen messzire tudnak dobni egy hatalmas farönköt, cölöpöt, meddig tudnak elcipelni egy óriási sziklát, stb. Mi persze nem róttunk ekkora terhet a kicsikre, de a papírhengert mindannyian messzire próbálták hajítani, illetve a kötélhúzásban mindig az a csapat nyert ahová a két nagyfiú Sven és Bence állt.

Természetesen Szent Patrikkal is foglalkoztunk, megismerték a gyerekek a kedves és csintalan kis manó a „leprechaun” történetét és hogy miért érdemes a szivárvány tövében aranyat keresgélni. Mindenki el is készítette saját kis manócskáját, melynek zöld feje papírtányérból, vörös szakálla pedig papírtekercsekből készült.

 

 Nem kellett repülőjegy ahhoz, hogy az elmúlt héten velünk táborozó gyerekeket Skócia szépséges, történelmi tájaira repítsük. A Green Pony kapuit átlépve a gyerekek a skót dudaszó hallatán hamar ráhangolódtak e különleges nép kultúrájára, hagyományaira.

Az első nap, ahogy már az elmúlt alkalommal is – rendbe tettük a gyerekek fejében a szigetországról alkotott képüket, tudásukat. Megtanulták, hogy mely országok „összeállítása” Nagy Britannia, ezen belül hol található Skócia. Képekkel és videókkal illusztráltuk számukra a zord Skót környezetet, kopár hegyeket, ködös, felhős vidéket.

 

 

  A közös nagy projekt a skót „cottage” elkészítése volt, melyre igazi nádtető került. Csütörtökön délután Soós Gyöngyi tánctanár segítségével elsajátítottuk a skót néptánc alaplépéseit is. A táboros gyerekek továbbra is ragaszkodtak a korábban elkészített sapkájukhoz, sőt néhány lány térdig felhúzott zokniban érkezett, melybe díszes golyóstollat tűztek a sgian duph-t helyettesítve. 

A hét során délutánonként megtartottuk a Skóciában nagy hagyománynak örvendő „Highland Games” erőpróbát. A cölöphajításban Olivér jeleskedett leginkább a kötélhúzást minden esetben Zsófi csapata nyerte. A rönkdobásban Domonkos, de a lányok versenyében – a gumicsizma dobásban – persze a lányok vihették el a pálmát.

Délelőtt Dió, a skót juhászkutya (border collie) ejtette ámulatba barátságosságával, kedvességével a gyerekeket.

Mi a közös ezekben? Az első brit héten részt vett táboros gyermekeink már mind tudják a választ: mindhárom igazi brit gyökerekkel rendelkezik. Első napközis táborunkat a Brit kultúra jegyében indítottuk, es elmondhatjuk, hogy nagyon nagy sikerrel.

  A gyerekek az első nap talán kissé megszeppentek attól, hogy a kapun átlépve rögtön „Good morning”-al köszöntöttük őket, de a következő napokban már néhányuktól válasz is érkezett az angol nyelven. Az első nap bemutattuk őket  - a ma már politikailag korrigált – Jack-nek, Union Jacknek. Elemeztük, hogy hogyan is áll össze az brit zászló, Skóciát a fehér kereszt kék alapon, Észak Írországot a piros kereszt fehér alapon, Angliát pedig a piros álló kereszt fehér alapon képviseli ebben a jól ismert mintában.  A zászló kisebb és nagyobb formában is elkészült, sőt egy óriási Nagy Britannia térkép is készült, melyet a megfelelő zászló-mitára festettek a gyerekek, ám a kép később sajnos a szél és a vihar martalékává vált.
Miután kikristályosítottuk e szigetország alapvető történelmi hátterét és földrajzi jellemzőit kezdődhetett a játék! A gyerekek elkészítették saját „guard uniform” –ukat, hogy a már korábban videón is ismertetett őrségváltást eljátszhassuk az udvaron. Sőt a Mi őrségváltásunkon maga a királynő is jelen volt - mindig változó személyben – és büszke katonáit szép sorban lovaggá is ütötte.

Az udvaron eltöltött időbe is igyekeztünk „belecsempészni” minél több ismeretet. Számos hagyományos angol körjátékot mutattunk be a gyerekeknek, akik azt a hét második felében már maguktól játszották.  Délutánonként pedig igazi brit sportoknak hódolhattunk, jóllehet lekicsinyített változatban, de annál lelkesebb csapattal ismerkedtünk meg a krikettel és golffal . Péntek délután mindezt a Lovas Derby koronázta meg, ahol is saját készítésű „lovaikkal” indultak a gyerekek és az elegáns nézősereg pedig - az etikettnek megfelelően – szintén saját készítésű, díszes kalapban jelent meg.

Kedvenc időtöltének a közös „doboz-projektek” bizonyultak, melynek során a hét alatt tovább bővítettük mini-Londonunkat. A már meglevő Big Ben, telephone-box, és emeletes busz mellé elkészült a London Eye és a Westminster Abbey.
A teljes hét ismeretanyaga bekerült a scrap-book-okba, melyet különösen a lányok nagy lelkesedéssel csinosítgattak, szépítgettek saját ízlésük szerint.

Utolsó nap volt talán a legizgalmasabb, hiszen Szentiván Éj lévén, kicsit elvarázsoltuk a gyerekeket az ehhez az ünnephez kapcsolódó hagyományos fűszernövény-begyűjtéssel és tűzugrással, tűztánccal. A kislányok még jelmezt is kaptak, csinos kis tündér-szoknyákban pompáztak egész délután. Mindezt előkészítve meghallgatták Shakespeare drámájának mese változatát is.

A táborzáró péntek délutáni ötórai teadélutánra a hagyományos tejes tea mellé igazi angol finomságokkal várták szüleiket a  gyerekek. Uborkás szendvics – ahogy az Viktória királynő kora óta már csak szokásos – és piskóta alapú muffinok készültek, és azok rohamos fogyását látva – valószínű sikeres párosításnak is bizonyultak.

Have a nice weekend, everybody!

 

 Évzárónk hetén természetesen óriási lázban készültek a gyerekek a pénteki ünnepségre. Kicsik és nagyok egyaránt tanulták a verseket, dalokat, mondókákat. 

Persze nem csak próbával telt az idő, hanem sok játékkal próbáltuk enyhíteni a gyerekek izgalmát, mely egyre csak fokozódott a nagy nap közeledtével. Még két nagyon barátságos kis leonbergi kölyök is vidította a gyerekeket az udvaron. Óvónőink ugyan egész héten talán jobban izgultak mint maguk a gyerekek, de ahogy az már a Green Pony életében lenni szokott, ezúttal is az előadásra minden rendeződött, minden a helyére került és mindenki pontosan tudta a szövegét. 

A kicsik – szokásos módon – egy kis egyveleget adtak elő az év során tanult dalokból, mondókákból.  A Shetland csoportos gyerekektől ismét egy nagyon jól felépített – az évszakokra alapuló –műsort láthattunk, melyben volt dramatizálás, éneklés, versmondás egyaránt. A Dartmoor csoport egy gyönyörű kis mesével kedveskedett, melyben három kicsi pillangó keresi a menedéket az eső elől, de a végén persze minden jóra fordul.

Ünnepélyes, vidám és egyben szomorú nap is volt ez a péntek: ismét búcsút intettünk néhány „diákunknak” , mely bizony könnyeket csalt óvónőink is néhány szülő szemébe is. Petra, Gergő, Andrew és Attila szoros barátságot kötött az év során, számukra is nehéz volt a búcsúzás, egyúttal büszkeséggel is töltötte el őket, hiszen már iskolásnak mondhatják magukat. Mindannyian érettek és nagyon okosak is ahhoz, hogy büszkén megállják a helyüket az iskolában. Személyes dicsőségünk Gergő, aki két éve érkezett hozzánk, semmilyen angoltudással nem rendelkezve. Ez év májusában pedig felvételt nyert a Diósdi Amerikai Iskolába, mégpedig rögtön az első osztályba, ahova nagyrészt anyanyelvi gyerekeket vesznek csak föl. Petra sajnos rögtön az évzáró után nyaralni megy egész nyárra, nagyon fog nekünk hiányozni. Különösen a lányoknak, lovas játékaival. Attila szintén két évet járt hozzánk, rengeteget fejlődött ezen idő alatt. Az év vége felé kedvenc „tantárgyává” váltak Ms Bea iskola-előkészítő órái. Nagyon fog hiányozni örökös jókedve és nyüzsgése. Andrew – akit pedig már múlt héten elbúcsúztattunk – igazi ajándék volt óvodánk számára. Autentikus angoljával egy év alatt „felturbózta” csoportjában levő gyerekek beszédkészségét. Jókedve, barátságos hozzáállása, éles esze nagyon fog hiányozni mindnyájunknak. 

Ezúton is szeretnénk sok sikert kívánni nekik az iskolában és nagyon- nagyon sok szeretettel várunk vissza benneteket tanfolyamainkra, táborainkra, vagy csak egy rövid kis játékra!

A hét bővelkedett a szülinapokban is. Először Natikát ünnepeltük, aki most lett négy éves. Nati szeptember óta jár hozzánk, nagyon barátságos, okos kislány, hihetetlen gyorsasággal „ragad rá” az angol nyelv. 

Óvodánk 2010/11-es tanévének utolsó két hétben az évzáró műsorra való készülődés mellett is megfért még egy kis tanulnivaló.

Otthonunkban előforduló tárgyakról, használati eszközökről beszéltünk, tanultunk. Megbeszéltük, hogy mi hol található a házunkban, lakásunkban, és hogy ezeket mire használjuk. Csoportosítottuk különféle szempontok szerint. Sorra vettük a különböző helyiségeket és gondolatban berendeztük őket, majd a gyerekek "igaziból" is csoportosították a bútorokat gyönyörű, többemeletes, fa babaházunk és annak apró kis tárgyai segítségével. Szó volt még arról is, hogyha elmegyünk otthonról melyek a leggyakrabban látogatott helyek, intézmények mindennapjaink során és ott mit csinál Anya, Apa. Tudják már a gyerekek, hogy a piacon főleg zöldséget-gyümölcsöt lehet kapni, míg a közértekről, nagyáruházakról a csoki vásárlásának lehetősége jutott először a gyerekek eszébe. Megbeszéltük, hogy mikor megyünk az orvosi rendelőbe, gyógyszertárba, és hogy milyen ügyeket intézhetünk a bankban, a postán.

A nagyobbak egy kis hang-játékkal is színesítették a heti témát. Egy háztartásban előforduló zörejeket kellett felismerniük. Gergő jó fülével, szinte minden zörejt be tudott azonosítani. A Dartmoor csoportban arról is szó esett, hogy ha lehetne miben változtatnának lakhelyükön. Íme hát a lista, kedves Szülők:
Bence: virágokat szeretne a kertbe,
Attila: virágokat szeretne a szobájába,
Gergő: külön szobában szeretne aludni,
P.Petra: a szüleivel szeretne aludni,
H. Petra: külön szobát szeretne és puha ágyat,
Zsombi: több halat szeretne az akváriumba és gombákat az udvarra,
Sven: még több játékot és saját TV-t szeretne.

Az utolsó hét mi másról szólhatott volna, mint a nyárról és annak minden öröméről. Kezdtük az erre a hónapra oly jellemző virágkavalkád megismerésével. Sorra vettük a liliomot, dáliát, szegfűt, pipacsot, rózsát és margarétát. Természetesen a kedvenc újra a napraforgó lett, nem csak azért mert a mindig a nap felé fordul, hanem mert a gyerekek megkóstolhatták a hántolt napraforgómagot, és egész héten jót lakmározhattak belőle. A héjas szotyiból pedig gyönyörű, élethű napraforgókat készítettek a középsősök. A másik nyári virág, ami megragadta a gyerekek fantáziáját, az a körömvirág volt. Ezzel a virággal nem csak képről ismerkedtek a gyerekek, a szárított körömvirágot mindenki megtapogathatta, megszagolhatta, de az egyöntetű vélemény az volt, hogy a körömvirág krém változatának sokkal jobb az illata. Be is kenték magukat a gyerekek vele, és megtanulták azt is, hogy ez a krém nagyon jó a napégések, kiütések, kisebb horzsolások kezelésére. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy egész héten "bibiket" kerestek magukon, és aztán szaladtak hozzám, hogy kenjem be őket.
A körömvirág "belső" használatát is kipróbáltuk, bár a héten senkinek nem fájt a hasa, a cukorral, citromlével ízesített körömvirág tea mindenkinek ízlett.
És bár a búza nem virág, de szorosan a nyárhoz kapcsolódó, fontos gabonánk, ezért beszélgettünk ennek a növénynek a hasznáról, feldolgozási módjáról is. A gyerekek képek segítségével rakták sorba a búza "életének" állomásait a lekaszálástól az őrlésen keresztül a lisztig és a kenyérig.

A héten elbúcsúztattuk Andrewt is, aki sajnos nem lehet velünk a ballagáson, mert az USA-ban töltik a nyarat. Nagyon meghatóra sikeredett a kis "mini-ballagás", még maga Andrew is elérzékenyült kissé. A fiúk óriási ölelésekkel és egy meglepetés rajzzal engedték útjára barátjukat.