Ezen a héten- folytatva az ősz témakörét- az őszi gyümölcsöket vettük sorra. A nagycsoportosok már jól tudták, hogy milyen gyümölcsök érnek ebben az évszakban és a héten megtanulták ezek részeit illetve fontosságukat is. Megbeszéltük, hogy a gyümölcsök nagyon egészségesek, mégpedig azért mert sok rostot, magnéziumot és vitaminokat tartalmaznak. Közelebbről is "megvizsgáltuk" a vitaminokat, és a gyümölcsökben leggyakrabban előforduló A és C vitaminról azt is megtanultuk, hogy az A vitamin a bőrünknek, hajunknak, szemünknek tesz jót, a C vitamin pedig immunrendszerünket erősíti.
Természetesen szó esett a gyümölcsök felhasználási lehetőségeiről is. A gyerekeknek először az alma és körtelé jutott eszébe, de azzal is tisztába voltak, hogy a gyümölcsök sokfajta finom süteménynek és lekvárnak szolgáltatnak alapanyagot. Megtanultuk, hogy a szőlőből bor és mazsola készül és a gyerekek nyári kedvence, a fagylalt sokféle ízét is adhatják a gyümölcsök különféle fajtái.
 A friss és aszalt gyümölcsöket egész héten lelkesen kóstolgattuk "soron kívül", miközben a gyerekek találgatták, hogy csukott szemmel milyen gyümölcsöt kaptak, meg is fogalmazták angolul, hogy éppen mit esznek.
Ms Kati segítségével almakompót is készült a héten, amit a gyerekek a saját nevükkel ellátott üvegbe töltögettek.
Vizuális foglalkozáson a nagyok olajpasztell kréta használatának egyik technikájával ismerkedtek meg.
A héten az új énekes körjáték az almafáról szólt, a gyerekek lelkesen rázogatták egymást, így jelképezve az alma betakarítását, amiről a mondókánk is szólt "Up in the garden".
A héten folytattuk a múlt heti nagy sikerű mesét, a "Gruffalo' child"-dal is megismerkedtünk.
A gyerekek egyre kiterjedtebb angol nyelvtudását mutatja, hogy már viccelni is tudnak angolul, amikor arról beszélgettünk, hogy ki-milyen zöldséget-gyümölcsöt szeret enni, az "I like to eat carrot" helyett azt kezdték mondogatni, hogy "I like to eat parrot", és jókat kuncogtak rajta :).
Veronika elmélyülő nyelvtudása minden nap megmutatkozik, a héten az volt a legemlékezetesebb, amikor a múlt heti vadasparki látogatást elevenítettük fel és megkérdeztem, ki emlékszik, hogy mit tanított a vezető néni a mókusokról, Veronika azonnal válaszolt,:  „The squirrel collects acorns and sometimes he forgets where he puts them”
A középső csoportban a gyümölcsök témája mellett még öltözködtünk egy kicsit és különböző őszi ruhadarabokat használtunk fel a számláláshoz is. A zokniszörny is felütötte a fejét a csoportban és bizony nem kis bajt kevert a sok színes zokni összekeverésével, de a gyerekek igen szemfülesen pillanatok alatt rendet teremtettek. A mese is a ruhadarabokról szólt; „The smartest giant in town„ jószívű óriása mindenki szívébe belopta magát a héten.
A legkisebbeknél a gyümölcskóstolás aratta a legnagyobb sikert. És mindenki elkészítette gyönyörű egyedi gyümölcskosarát kedvenc gyümölcseiből, melyeket különböző vizuális technikákkal készültek; mozaikolás, zsírkréta, festés, színezés.
Pénteken, hagyományainknak megfelelően a Tordasi lovardába látogattunk, ahol a gyerekek, szülőkkel együtt egész délelőtt lovagoltak, lovaskocsikáztak. Mindeközben a finom gulyás a bográcsban rotyogott és amíg mindenki összegyűlt, közösen elkészítettünk egy – a hely szellemének megfelelő – lovas madárijesztőt, aki még lovaskobakot is kapott, a biztonságos lovasruházat előírásainak megfelelően. És persze ami nem maradhatott el: szőlőt daráltunk, préseltünk és a friss mustot mindenki jóízűen iszogatta. Régi "diákjaink" közül is néhányan ellátogattak az eseményre.

 

Ezen a héten már az időjárás is jelezte nekünk, hogy véget ért a nyár, így nekivágtunk az ősz nagy témakörének átbeszéléséhez, részletesebb kifejtéséhez.
A nagycsoportosokat már nem kellett tanítani arra, hogy ősszel milyen az idő és milyen ruhákat viselünk ilyenkor, de arra, hogy mit tesznek az állatok, hogyan készülődnek a télre, és mi minden változik ilyenkor a természetben, már ráfért az ismétlés. Ezen témák újbóli, alapos átbeszélése után a gyerekek már egymást kérdezgették az ősz témaköréhez kapcsolódóan, és ez által nemcsak "őszi" ismereteik bővültek, de már az angol mondatokat is sokkal magabiztosabban és önállóbban fogalmazzák meg. A kérdezz-felelek angol mondatképzési, beszédfejlesztési játék nagyon tetszik nekik. Bence, Zsombi és Veronika már nem csak háromszavas egyszerű mondatokban, de többszavas, összetett mondatban vagy esetleg egy egész kiselőadásban fogalmazza meg ilyenkor mondanivalóját
A héten az őszi kép festésébe egy kis emberábrázolást és a nyomdázás technikáját csempésztük.
A heti ének természetesen az őszi időjárás jellemzőit sorolta fel, az új mondókánk pedig "versbe szedte" az óvodai viselkedési szabályok legfontosabb elemeit :)
A legnagyobb sikert azonban Ms Kati "vendég mesélése" aratta, a Gruffalo meséjét a gyerekek minden nap hangosan követelték. Különösen a címszereplő mély, lassú hangján előadott részletek és a főhős kisegér okos és ravasz megoldásai ragadták meg a gyerekek fantáziáját.

A Shetland csoportban az ősz kapcsán természetesen kicsit újra elővettük a további négy évszakot is és Ms Csilla muzikális adottságaira támaszkodva meghallgatták a gyerekek Vivaldi Négy Évszakjából az Őszi tételt. Ez most időnként háttérzenét is adja a kézműves foglalkozásokhoz is. Sokat beszéltünk az őszi öltözködésről is, melynek kapcsán elolvastuk a Farmyard Tales – ből a Scarecrow történetét. A „Here we round the mulberry bush” című dalt öltözködős verzióban játszottuk el és a hét végére már az is feltűnt Natinak, ha egy-egy ruhadarabot kihagytunk a dalból. Amikor a „circle time”-ok alkalmával az időjárásról és az ősz jellemzőiről beszéltünk a gyerekek azonnal rázendítettek a „rain rain” illetve a „The leaves are falling down” című örökzöld slágerekre. A két fiútestvér nagyon szépen beilleszkedett a csoportba, Hubára rendkívüli gyorsasággal „ragad” az angol. Öltözködéskor nem egyszer Ő segíti nagyobb testvérét egy kis szinkrontolmácsolással, hogy melyik ruhadarabot kellene föl vagy levennie

A Falabella csoportban is tovább „veséztük” az évszak fontosabb elemeit, jellemzőit. Itt az „I am a little acorn” című dalocska az abszolút favorit. A fáról lehulló falevelek színeit is alaposan megfigyeltük „kielemeztük” majd ezt követően a gyerekek maguk látták el azt a kopasz fát rengeteg őszi falevéllel, mellyel Ms Márti díszítette a kiscsoportosok falát.
Az udvaron lévő hatalmas és gyönyörű diófának köszönhetően rengeteg dió is hullik a földre, melyet az itt eltöltött játékidő alatt szívesen el is majszolnak a gyerekek. Ennek kapcsán sokat beszélgetünk a mókusok és az erdő többi állatainak ilyenkor jellemző élelem gyűjtési szokásairól. Emma és Angi elszántan szemmel is tartják a diófát, hátha meg tudják lesni azt a huncut kis mókust, aki innen tölti fel éléskamráját. Angi a héten önkéntesnek állt be Ms Andi és Ms Márti mellé, saját „circle time”-jával egészítette kis nap mint nap a foglalkozásokat, melyet elsősorban Bende hallgat nagy odaadással.

 Pénteken pedig ellátogattunk a Budakeszi Vadasparkba, ahol a gyerekek külön foglalkozáson vettek részt, mely az állatok nyomait, táplálkozását helyezte középpontba

A héten még mindig az Állatok világnapjához kapcsolódóan a vadállatokról beszélgettünk. A Dartmoor csoportos nagyokról hamar kiderült, hogy már eddig is széleskörű ismeretekkel rendelkeznek némelyik vadállatról és sűrű látogatói az Állatkertnek.  Ezért már nem elégedtünk meg annyival, hogy megnevezzük és csoportosítsuk őket, hanem nagyon sok érdekességet is megbeszéltünk a különböző állatokról, például, hogy a zsiráfnak miért van hosszú nyaka, mire jó az elefánt ormánya, vagy hogy a sas nyolcszor jobban lát az embernél, és hogy a tukánnak azért van különleges alakú csőre, hogy a gyümölcsöket könnyebben letépje a fáról. Természetesen a "puszta" csoportosítás is alkalmat adott az ismeretek bővítésére, átismételtük, hogy mik azok az élőhelyek, melyik állat melyik élőhelyen él, és ott milyen táplálékot talál. Ezért amikor erről a témáról beszélgettünk, és Veronika azt találta mondani, hogy a sas halat eszik, kétkedő pillantásomra és az élőhelyekre való utalás után önmagát javította ki, elmondva, hogy " The eagle can't eat fish, because he doesn't live in the sea."
Természetesen nem maradhatott el a nagycsoportosok önálló mondatalkotási gyakorlata sem, már az első, hétfői "állatos" foglalkozás után a gyerekek a segítségem nélkül tudták - természetesen angolul - megfogalmazni, hogy melyik állat hol él, hány lába van és mivel táplálkozik.

Vizuális tevékenységként elefántos ceruzatartó készült, és a színezők kedvenc témái is a vadállatok voltak ezen a héten.
 

Sven és Peti minden reggel és a szabad játékidőben megragadjak az alkalmat egy kis közös főzésre a játékkonyhában, ami nem meglepő hiszen mindkét gyermek családi háttere erősen kötődik a gasztronómiához.

A Shetland csoportban sok vadállat nevét megtanulták a gyerekek angolul és Ms Csilla arról beszélt, hogy nem minden vadállat él hazánkban, a nagy kedvencek – oroszlán, elefánt, tigris – csak az állatkertben látható, vagy egész Afrikáig kell utaznunk, hogy saját élőhelyükön láthassuk őket. Noa rögtön le is csapott erre az információra és mindenkivel azonnal tudatta, hogy ő már járt Afrikában és „ilyen közelről” látott már elefántot. A héten előkerültek az állatjelmezek is Huba, Marci és Veronika képviselték a nagymacskák családját.

A legkisebbeknél a vizuális foglalkozáson készült papírtányér majom elkészítése volt a legnépszerűbb. Az elkészült – helyenként progresszív - majom arcokat a folyosón állítottuk ki. Az állatok témája mindig nagyon felkelti a gyerekek érdeklődését és Angi, sőt Bende is lelkesen mesélt arról, hogy milyen óriási elefántot és milyen félelmetes tigrist vagy oroszlánt láttak az Állatkertben.

A szép napsütéses időt kihasználva a heti nagytornánkat az udvaron tartottuk meg, Ms Szilvi ötletes ügyességi feladatait felhasználva.
Szülinapok sem maradtak el ezen, illetve az elmúlt héten. Dorka és Kíra ünnepelték az ötödiket. Mindketten már harmadik éve járnak hozzánk, nagyon biztos angoltudással rendelkeznek. 

Az állatok világnapja alkalmából ezen a héten a háziállatokról beszélgettünk. A nagyobb gyerekek már jól tudták, hogy mi a különbség a házi és a vadállat között, és már a háziállatok neveit sem kellett tanítani nekik. Ezért egy kicsit részletesebben is beszélgettünk már a róluk, megbeszéltük, hogy melyik állat hol él, úgy mint; istálló, ól.  Megnéztük, hogy a tappancsuk, patájuk milyen nyomot hagy,és már azt is tudjuk, hogy ezek az állatok miért fontosak az ember számára, tejet adnak, tojást, gyapjút, őrzik a házat, stb.
A nagycsoportosok ezek után önállóan alkottak angol mondatokat az állatok egy-egy jellemző tulajdonságáról. Miután már ez is jól ment, az állatos barchoba játék sem okozott gondot, a gyerekek egy-két mondat után rögtön kitalálták, hogy melyik állatra gondol Ms Szilvi. Arról is esett szó, hogy miben különböznek a házi kedvenceink a házi állatoktól. és Ms Katival szívesen elbeszélgettek – természetesen angolul - arról, hogy kinek milyen állata van otthon. Ebből kiderült, hogy a csoport valamennyi hölgy tagja nagyon áhítozik egy lóra, de minimum egy pónira. Ez a privilégium azonban Kírának már meg is adatott, ő bizony két hátassal is büszkélkedhet, a már-már egy mini állatkertet is kitevő otthon tartott kisállatok mellett. Zsombi és Panka sem szerénykedhet az otthon tartott állatok számával, több papagáj, teknős, kutya és cica tartozik a családhoz.
A „Didlety-dumpty” című dal a fára mászó cicáról szólt, az e heti meséből pedig megtudhatták, hogy a „Grumpy goat” miért is volt "grumpy". Ez alkalmat adott egy kis arcjátékkal egybekötött szókincsbővítésre, a gyerekek lelkesen utánozták az arckifejezéseimet a happy, sad, angry, surpised, stb. vezényszavakra.
 Az eddigi „arts and crafts”-ok közül az e heti vizuális tevékenység aratta a legnagyobb sikert. Annak ellenére, hogy azt gondoltuk, a nagyon aprólékos és figyelmes munkát igénylő gyöngyök formába kirakása próbára teszi majd a gyerekek türelmét, nem így történt. Az elkészült első munka után sokan kezdték a szabad játékidő alatt is a gyöngyöket rakosgatni.
A gyerekek angol nyelvi értésének gyönyörű példáját adta ezen a héten Bogi, aki arról panaszkodott nekem, hogy a fiúk kergetik őket, mire én egy hosszú angol körmondattal válaszoltam, amit Bogi rögtön lefordított a közelben ácsorgó Kirának; "Tudod, a Ms Szilvi azt mondta, hogy ne fussunk el a fiúk elől, és akkor nem fognak kergetni." :)

A Shetland csoportban az ismeretanyagot életkorukhoz igazítva beszéltünk a háziállatokról, tartásukról és hogy mit esznek és milyen hangot adnak ki ezek az állatok angolul. Lábaik száma szerint csoportosítottuk az állatokat, melynek során kiderült számukra, hogy aminek két lába van az madár. Ennek ürügyén kicsit átismételtük z elmúlt héten a madarakról tanultakat. Ebben a csoportban helyes kis sárga papírcsibék készültek origami módszerrel. Marci és Hanna nagyon figyeltek a pontos hajtogatásra és nagy műgonddal készítették el művüket.
 

A legkisebbeknek a vizuális foglalkozáson készített kis békafej kötötte le leginkább. Az új kislány – Szása – is egyre jobban beilleszkedik a csoportba. A héten az összes háziállatos mondóka, ének felkerült repertoárra és már nem csak Angi énekli fennhangon, de Emma is kívülről fújja a Three Little Ducks, az Old McDonalds és a Baa Baa Black Sheep című „örökzöldeket”. A Three Little Ducks című dalt mindig bábjáték kíséri és nagyon örülünk mikor a dal végén a mama kacsa megleli valamennyi elveszettnek hitt fiókáját.
Jövő héten is folytatjuk az állatok karneválját, ezúttal azonban a vadonba teszünk kirándulást.
 

Nemsokára elrepülnek költöző madaraink, így a héten elbúcsúztattuk őket, mint régi ismerősöket. A gólya, vadkacsa, fecske, és a maradó madaraink, a cinege, varjú, veréb már nemcsak képről ismerős a gyerekeknek, ezen a héten minden gyerek egy kicsit madárrá változott. A Dartmoor csoportban a gyerekek, miután csoportosították, jellemezték, fészkelő-helyük alapján elhelyezték őket, a kiosztott képeik szerint kellett elhelyezkedniük, és az utasításoknak megfelelően a kijelölt helyre "repülniük" a szobában. Így az első pár kör után minden "madár" megjegyezte, hogy költöző-e vagy maradó, rövid-e a csőre vagy hosszú, fán fészkel-e vagy földön stb..
Miután a megfelelő "drótra repültek", (amit a földre ragasztott kék és piros szalagok jelképeztek), minden gyerek, illetve madár elmondta a nevét, fajtáját, tollának színét-természetesen angolul.
A gyerekek kedvenc madaras éneke a "Peter and Paul" is újra előkerült, és bár a heti mondóka nem kapcsolódott a madarak témaköréhez, de a gyerekeknek nagyon tetszett, hiszen lehetőséget adott egy kis nyújtózkodásra, kezünkkel való hadonászásra- "My hands upon my head I'll place"
A "Here we go" kezdetű körjáték már nagyobb testmozgásnak is beillett, a gyerekek az udvari játékidő alatt is lelkesen játszották.
A madárhajtogatás legjobban Bencének tetszett, az origami könyvet azóta is lelkesen lapozgatja, és minden barátjának ajándékot hajtogat belőle.

A Shetland csoportban egyre jobban észlelhető az angol nyelv erősödése. Ms Csilla már nem hajlandó megérteni a gyerekeket magyarul, muszáj angolul „összeeszkábálni” egyszerű mondatokat, hogy Ms Csilla meg is értse mit szeretnének. Ennek hatására már az új testvérpár; Huba és Marci is angolul kéredzkedik ki a mosdóba és Viki, Noa angolul próbálja elmagyarázni, hogy melyikük vette el a lovacskát a másiktól. Mindkét lány a csoport meghatározó egyénisége, erős akaratuk érvényesítése olykor konfliktushelyzeteket generál, de Ms Csilla közreműködésével mindig sikerül ezeket megoldani és rájönnek, hogy jobb kompromisszumot kötni, mint veszekedni és néhány perc elteltével már a legjobb barátnőként játszanak együtt a babával. A vizuális foglalkozáson készült papírmadár legyező szárnyát a lányok nagy műgonddal hajtogatták. Hanna is már egyre gyakrabban rakja „sarokba a durcát” és szívesen csatlakozik a csoport munkájához. Angolul ő a legerősebb a csoportban, bár ez egyelőre inkább az értésben mutatkozik. Reméljük hamarosan szóra is bírjuk.

A Falabella csoportban a szobában fellelhető szárnyasokat összegyűjtötték a kicsik és megpróbálták meghatározni azokat a lányeges jellemzőket melyekben eltérnek a többi állattól. Ennek kapcsán kicsit felelevenítettük tudásukat a többi háziállatról is, imádták a plüss állatkákat a farmház megfelelő istállójába, óljába rakosgatni. Emma – nővérét erősen másolva – egyre nagyobb késztetést érez, hogy mindent egyedül csináljon. Ha esetleg valamelyik dadus „véletlenül” mégis fölsegíti rá a cipőjét, azt azonnal le is veszi és egyedül újra fölhúzza. Később a mászóka tetejéről a lábát lógatva rájött, hogy angolul is két lába van: elmélyülten számolgatta őket: one-two, one-two. A héten egy gyönyörű új kislánnyal bővült ez a csoport. Szása csatlakozott hozzánk és elmondhatjuk, hogy nagyon ügyesen vette az első három nap – Anya nélkül – akadályait.

 

Ugyan még az őszies időjárás nem mutatta meg arcát, mi már elkezdtünk az évszak változásaival foglalkozni az oviban. Újra felelevenítettük az őszi virágok kapcsán a virágok növekedését, életfeltételeit, részeit, fontosságát. A Dartmoor csoportos nagy gyerekek tavalyról nagyon jól emlékeztek arra, mire van szüksége egy virágnak, és a növekedési "állomásokat" napról napra gyorsabban tudták az összekevert képekből kirakni. A „Five pretty flowers” című vers nagyon közkedvelt lett, mert a gyerekek aktívan bekapcsolódhattak, "vásárolhattak" a verstanulás közben, utána pedig még be is számoltak arról, hogy mennyit "költöttek", természetesen angolul.

A ”Merry go round” című körjáték legfőképp a fiúknak tetszett, akik nagy lendülettel vetették magukat a földre az utolsó hangoknál.
Színes papírból és szívószálból gyönyörű nyakláncot készíthettek a gyerekek, a virágszínezés pedig-a nagycsoportosok számára már számok alapján, "nehezítve" történt.
Reggelente Ms Kati is angol szóra bírja a gyerekeket, akik egy-egy mondatban beszámolnak előző esti tevékenységükről. Így tudtuk meg, hogy Peti kedvenc időtöltése délutánonként a pékségben való “munka” és hogy Panka igazi lányos gyönyörű ruha-összeállításait reggelente a Mamával közösen hozzák létre.
Zsombi és Bence között egyre erősebb baráti szálak alakulnak ki, a szabad játék idő alatt legszívesebben egy egész úrbázist és úrhajó flottát építenek legoból vagy a tüskés játékból.

A Shetland csoportban már a mondatalkotás felé törekszik Ms Csilla is a gyerekekkel. Az egyszavas válaszokat egyre inkább fölváltják a teljes mondatba foglaltak, még ha oly egyszerű is mint; “This is an apple”. A színek világából a hétre áttértünk a gyümölcsökre, persze először azok színeit kielemezve. Természetesen az őszi gyümölcsökkel kezdtük az ismerkedést, melyből már a csoport nagy része jelentős mennyiséget felismert, sőt ki-.ki megállapított hogy melyik a kedvenc gyümölcse. Ehhez a témához remekül illett a “Very hungry caterpillar” című mese, melyben a kis hernyó rengeteg gyümölcsöt elfogyaszt mire szép lepke válik belőle. A héten a csoport Hannával bővült, akit már nyáron megismerhettek a gyerekek, de most karsérülése miatt hosszú ideig nem tudott jönni. Sárikából egyre gyakrabban bújik elő spontán egy-egy szép kerek angol mondat, például egyik nap sorban állásnál megállapította, hogy: „Huba is the last one”

A Falabella csoportban továbbra is maradtunk a színeknél, minél több és változatosabb tárgyak színeit határoztuk meg, rendezgettük csoportba őket. A gyümölcsök témáját ide is becsempésztük a színeken keresztül. Ebben a csoportban a már tavaly is ide járó Angi erősen húzza a többieket angolból, még szabad játék ideje alatt is bele-bele sző egy-egy angol mondatot mondandójába., mint például legutóbb, amikor is ő maga „olvasott föl” a „Little Pig” című mesekönyvből és tett föl kérdéseket a többi gyereknek angolul.

 

Megkezdődött új tanévünk, melyet egy kellemes, délutáni napsütésben tartott tájékoztatóval és egy különlegesen finom, angol, citromos „teacake”- elfogyasztásával nyitottunk meg. Ugyan a süteményhez – a melegre való tekintettel – a szokásostól eltérően nem teát, hanem szörpöt és gyümölcslevet szolgáltunk fel, a hangulat igazi Green Ponys-ra sikeredett. Szülők és gyerekek egyaránt kedvesen, és lelkesen vettek részt az eseményen, melynek izgalmait csak fokozta Pajti, a hucul lovacska hosszan tartó látogatása.

A csoportok kissé átalakultak, a minikből kicsik, a kicsikből középsősök, belőlük pedig nagycsoportosok lettek. Ez a változás valamennyiünket – beleértve a gyerekeket is – izgalommal töltött el, hiszen az elkövetkezendő hetek alatt sok-sok új dologgal fognak találkozni és megismerni.
Első pedagógiai hetünkön – kihasználva még a színpompás nyár adta lehetőségeket – a színek adták a fő témát.
A legkisebbeknek ez az egyik első megközelítés az idegen nyelv felé, melyet persze igen könnyű szemléltetni. Ennek megértése még az újaknak is remekül ment, a kis Emma már a második napon tökéletesen sorolta szivárvány színeit. Angika számára - aki már második évét kezdi nálunk – nem volt újdonság a színek felismerése, könnyedén bezsebelte a legtöbb „flash card”-ot, sőt a szabad játék ideje alatt Dodóval való közös színösszerakós játékukban angolul sorolták a soron következő karika színét. Nellyke is hamar megszokta új óvó nénijét Ms Mártit, olyannyira, hogy már egyáltalán nincs szüksége a cumijára.

Természetesen a színek mellett az elmúlt és elkövetkezendő hetek másik fontos feladata az óvodába való visszarázódás, illetve az új csoportokon belüli „csapatépítés”. Ennek érdekében persze sokat foglalkoztunk a gyerekek nevével, jeleivel, egymás megismerését segítő játékokkal. Ezek közül Shetland csoportban a nagy kedvenc a „who is under the blanket?” játék, melyet a hét vége felé mér kicsit nehezítettünk is azzal, hogy a takaró alatt levő gyermeknek nem csak a nevét de a jelét is meg kellett tudni mondani. A csoportban a lányok közt igen erős az összetartás és a héten hozzájuk csatlakozó Dodót is nagy örömmel fogadták.
A két új fiú; Marci és Huba igen hamar és zökkenőmentesen illeszkedett be az óvodai életbe, látszólag egy cseppet sem zavarja őket az új nyelvi környezet, sőt már nagy szorgalommal használják azt a néhány szót és kifejezést, amit ez alatt a pár hét alatt elsajátítottak. A „kis” középsőseinket teljesen elvarázsolja Ms Csilla mindennapi gitárjátéka és egyenlőre a Kookaboora című dal a kedvenc, melyet a lányok igyekeznek – Ms Csillát utánozva – minél magasabb szopránban előadni. A közös dalolás végén mindannyian megpengethetik a húrokat saját akkordjaikat pedig Ms Csilla lefogja nekik.

A nagyobbak kicsit elmélyültebben foglalkoztak színek kimeríthetetlen témájával. Megismerkedtek a különböző színárnyalatokkal és az elsődleges színek keverésével kapott színekkel is. A gyerekek, két különböző színűre festett tenyerüket összedörzsölve „első kézből” tapasztalták a színkeverés eredményeként létrejött zöldet, narancsot és lilát. Egy mesét is eljátszottak bábozással a színek születéséről, és a színvadászós játék eredményeként pedig szép színes papírtollakat ragaszthattak fejdíszükre. Veronika – a tőle megszokott módon brillírozott angolul – és szép kerek, jelzőkkel bővített mondatokban fogalmazta meg a ruháján található különböző színeket. Bence és Zsombi – a két nagyfiú – szorosabb köteléket alakított ki egymást közt

A pénteki Teddy Bear Day kicsit felpezsdítette az életet az oviban. A gyerekek behozhatták kedvenc kis mackójukat és miután alaposan megvizsgálták valamennyit egy kis kiállítást is berendeztük e kedves kis maci-seregletből az előszobában és bemutathatták kis kedvencüket a többieknek – természetesen angolul.