Szeptember első két hetét a nagyobbak egy könnyű, bemelegítő témával kezdték, a színek birodalmába tettek egy kis kalandozást. Az alapszíneket már az új gyerekek is ismerték, de a barna, fehér, szürke, lila színek angol nevei egy kis fejtörést okoztak, a hét végére azonban minden a helyére került. A gyerekek lelkesen fogadták kedvenc "színes" játékaikat, a pártalálót, a színcápát, és a színkeresőt. Talán ez utóbbi tetszett nekik legjobban, hiszen az énekben szereplő színeket nem csak megtalálni kellet, hanem el is mondani, hogy hol találták meg azt a bizonyos színt-természetesen angolul. Csütörtökre már Csenge is szépen mondatba foglalta, hogy "My trousers are blue" :)

Saját maguk és egymás jeleit is megtanulták a héten, játszottunk jel-gyerek párosító játékot. Az óvoda szabályaival, szokásaival is hamar megismerkedtek, megszokták a gyerekek. Noa nagyon aranyosan ki is fejtette az újaknak, hogy ha valami gondunk van nem kiabálunk, hanem szépen szólunk Ms Csillának. A mese és vers mi másról szólhatott volna, mint a szivárványról, aminek színeit a kedves "Red, orange, green and blue" című mondóka rögtön versbe is szedte. Ebben a mondókában az a jó, hogy cselekvéses játékkal is kísérhetjük, és ebben mindenki nagyon ügyes volt. David, aki a hét elején még egy színt sem ismert angolul, pénteken a mondóka szerint profi módon és egyedül rakta helyes sorrendbe egymás után a színeket, és elégedetten, óriási mosollyal "zsebelte be" a nagy tapsot, amit a többiektől kapott. A heti vizuális tevékenység alaposan próbára tette a gyerekek finommotorikáját, de mivel a pillangóját mindenki nagyon szépre akarta készíteni, lelkesen ragasztgatták a szárnyakra az apró virágokat, és még "reptetésre" is jutott idő. Az elkészült motorka-pályát nagy lelkesedéssel vették birtokba kicsik-nagyok.

A legkisebbeknél hosszabb ideig tart új környezetük megszokása. A beszoktatást igyekszünk úgy intézni, hogy egy héten egy új gyermek kezdje meg az óvodát. Így az első héten Milán kezdett, mivel Dorina már előző héten is jött. Számításunk azonban nem úgy sikeredett ahogy szerettük volna, Dorina az első hétre tartogatta a legnagyobb kétségbeesését, így hát mondhatjuk, hogy óvónőink összes keze és szeme maximálisan le volt foglalva. Azonban hála az édesanyák együttműködésének a második hétre már rendeződtek a dolgok és Dorina saját megállapítása szerint sem tud már azért sírni, hogy oviba kell jönni. Milánnal szép fokozatosan próbáljuk kiépíteni azt a bizonyos bizalmi köteléket, melynek birtokában már kiegyensúlyozottan fog új környezetében mozogni édesanyja jelenléte nélkül is. A kis szöszke Róza nagyon magabiztosan kezdte első hetét, reméljük ez a tendencia folytatódik. Biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan sikerül, a szülőkkel közösen megoldanunk a kicsik, anyától való leválással kapcsolatos lelki problémáit és néhány héten belül a „lovak közé csapva” megkezdhetjük velük is a komolyabb munkát. 

A Föld Napja alkalmából a héten természetesen a Földről beszélgettünk. Először is előkerült a nagycsoportosok számára már ismerős földgömb, és közösen megnézegettük a színeket, beazonosítottuk a vizet és a szárazföldet. Már első pillantásra egyértelművé vált, hogy a Földön sokkal nagyobb arányban van jelen a víz, mutatva ezzel, hogy ezen a területen nagyon sok állatfaj él. A "területekről", a szárazföldet is beleértve már tudták a gyerekek, hogy ezeket élőhelyeknek hívjuk, mégpedig azért, mert ezek olyan helyek, ahol élet alakult ki. Megbeszéltük azt is, hogy az élőhely elnevezés nem csak az állatok életterét jelenti, és gyorsan tisztáztuk, kiknek is nyújt élőhelyet a Föld- nemcsak az állatoknak, hanem az embereknek, növények egyaránt.

Az után, hogy a gyerekek megértették, hogy a Föld a mi élőhelyünk is, már könnyen belátták, hogy milyen fontos vigyázni rá. És hogy hogyan is vigyázunk a Földre? A nagyoknak ezt már nem kellett elmagyarázni, rögtön sorolták a legfontosabb tennivalókat, nem pazaroljuk a vizet, nem szemetelünk, és megpróbálunk autó helyett minél többet bicajozni. Amikor a kerékpározás került szóba rögtön eszükbe jutott a gyerekeknek az Érd Körbe, ahol később sok Green Ponys gyerekkel is találkoztunk :) illetve Petya magától mondta, hogy látta a híradóban a Föld Napja alkalmából rendezett nagy kerékpáros felvonulást, a Budapesti Critical Mass nevű rendezvényt. Erről az eseményről videót is néztünk, a biciklisek hosszú sora láttán a gyerekek annyira fellelkesültek, hogy rögtön elkezdték mondogatni, hogy még aznap megkérik anyáékat, hogy másnap autó helyett bicajjal jöjjenek az oviba. A szemetelés kérdéskörét tárgyalva az is egyértelmű volt, hogy a hulladékot szelektíven gyűjtjük, ahogy a "Reduce,reuse, recycle" című dalból már alaposan megtanultuk. A gyerekek pillanatok alatt válogatták szét a papír, az üveg, és a műanyag szemetet és dobták a szelektív gyűjtő megfelelő részébe.

A Víz Napja ünnepén tanultak alapján már azt is tudták a gyerekek, hogy a víz miért fontos, hogyan spórolunk vele és hogyan használjuk okosan. A heti mese a Föld különböző pontjain tapasztalható időjárási különbségeket vette sorra, tudatosítva a gyerekekben, hogy bizony, amikor nálunk nyári hőség tombol, a Föld másik felén nagyon fáznak az emberek. Vizuális tevékenységként egyéni alkotások és egy közös projekt is készült. A virágszirmokból még a fiúk is gyönyörű kompozíciókat ragasztottak, és a Föld térképének dekorhomokkal kiszórása - bár első látásra könnyűnek tűnt, alaposan próbára tette a gyerekek türelmét és kézügyességét.

A Shetland csoportos Szása a héten ünnepelte 4-ik születésnapját. Egy csodálatos Ariel-es tortával lepte meg anyukája, melyből persze valamennyi gyermek jól lakott. Ebben a csoportban úgy tűnik Noa is újra megtalálta e helyét két jó barátnője, Viki és Dodó mellett. Nati és Marci között pedig mintha bimbózó szerelem jeleit észlelnék kibontakozni. Anyukák, jó lesz vigyázni! 

Húsvét utáni hetekben már csak a kellemes meleg idő miatt is végre elkezdtünk a tavasz témakörével foglalkozni, a hosszú és hideg téli hónapok után. A gyerekek ma már örömmel szabadultak meg vastag kabátjuktól, és a hirtelen súlycsökkenés adta mozgásszabadságot alaposan ki is használták az udvaron, mind az újra felállított trambulinban, mint az udvari testnevelés foglalkozásokon.

A jó időt kihasználva sok labdajátékot játszottak, tanultak a nagycsoportosok. Kedvencük a heti nagy testnevelés foglalkozáson tanult új játék lett: "Szabadulj meg a labdától". Mindenki lelkesen próbálta az ellenfél csapatának területére dobálni a labdát, és a játék örömén kívül azt már csak óvónőink tudják, hogy ez a játék alaposan megmozgatta a gyerekeket, illetve szem- kéz koordinációjukat is fejleszti. Mindezekből persze következett, hogy a nagyok már tisztában voltak az időjárás és ehhez kapcsolódóan az öltözködési szokások változásával, sőt azzal is, hogy ilyenkor nem csak az időjárás, hanem a természet is változik. Egymás szavába vágva sorolták azokat az állatokat, akik a hosszú téli álom után végre előbújtak rejtekhelyükről. Azt is tudta már mindenki, hogy a fák, virágok ilyenkor újjáélednek, a rügyekből, virágokból a fákon gyümölcs lesz. Azt is részletesen megbeszéltük, hogy pontosan milyen virágok nyílnak ebben az évszakban, és hogy a szépségükön kívül ez mire jó az embereknek-állatoknak. Egy képes történeten keresztül végigkísértük a pitypang fejlődését, ami talán a gyerekekhez legközelebb áll, hiszen nincs olyan gyerek, aki ne fújta volna már a pitypang magjait a szélben. Ezáltal mindenki megértette, hogyan is kerülnek a virágmagok újra a földbe, és lesz belőlük újra virág. A versek, énekek is a virágokról szóltakak, és a heti mese "The flowerpottamus" egy virágos bőrű kis víziló történetét mesélte el. Vizuális tevékenységként kétféle technikával is készítettek virágokat a gyerekek, miután Bence a "Természet kincsei" című könyvből külön foglalkozást tartott, a képes könyvből felismert állatok, virágok angol neveiért Bence pontokat adott, a győztes Dorka pedig azt mondta "I am the best! But don't be sad!" :)

A legkisebbek csoportja a héten új taggal bővült a tündéi kis Lotti személyében. Lottika igazi hősnek bizonyul, könnyen válik el édesanyjától és az udvari időig nem is nagyon méltatlankodik hiánya miatt. Reméljük fennmarad ez a tendencia és zökkenőmentes lesz a beszoktatás.

Nagy volt a felhajtás az ÉrdKörbe kerékpáros rendezvényre készülődvén. Igazi médiasztárokká váltak kis ovisaink és hősiesen helyt álltak a kamerák kereszttüzében. (Igaz Emmának néha hamarabb elszakadt a cérna, de azzal a pár perccel amit kibírt igazi kinccsel ajándékozott meg minket)

Ezen a héten hagyományaink szerint megünnepeltük a Húsvétot, és sorra vettünk mindent, amit erről az ünnepről tudni illik. Természetesen a hét elején az "elmélettel" kezdtük, megbeszéltük, hogy mit ünneplünk Húsvétkor, és hogy ennek mi a jelentősége. A gyerekek megértéséhez közelebb áll a természet felőli megközelítés, így ez lehetőséget adott arra, hogy már egy kicsit előre tekintsünk a jövő héti témára, és sorra vegyük, hogy nagyjából mi jut eszünkbe a tavasz érkezéséről.

A gyerekek nagy örömére minden Húsvéthoz kapcsolódó hagyományt a gyakorlatba is átültettünk, Bence sürgetésére először a locsolkodást, hiszen Bence már hétfő reggel felkészülve, egy nagy parfümös üveggel érkezett, nehogy az ovis lányok elhervadjanak. És bár elmondtam a gyerekeknek, hogy régebben - illetve vidéken még mostanában is nagy vödör hideg vízzel locsolkodnak, a nagycsoportos lányok a parfümöt részesítették előnyben. Bencéhez később Zsombi is csatlakozott, és szorgalmasan locsolgatták a lányokat, akik így egész héten illatoztak. A zöldágjárás hagyományát szintén felelevenítettük, egy szép zöld ággal végigütögettük az ovi ajtóit, és reméljük, ez majd örömöt és szerencsét fog hozni.

A legnagyobb örömet azonban továbbra is a tojásfestés jelentette, ahogyan tavaly is, a tojásfestés-díszítés többféle módjával foglalkoztunk. A nagyoknak ezen a héten minden napra jutott vizuális tevékenység, hiszen pasztellkréta technikával papírtojást is színeztünk, illetve a Húsvét másik nagy szimbólumát, a nyuszit is elkészítettük fagolyókból és zseníliadrótból, sőt a nehéz szalvétatechnikával gyönyörű húsvéti képek is készültek. A sok sütés-főzés után, amiben a nagyok is segítettek, megrendeztük a húsvéti állatsimogatót, amit a gyerekek azóta is emlegetnek. A héten természetesen minden ének és vers a nyuszikról szólt, miközben a gyerekek a nyuszit imitálva répát is rágcsálhattak, gyakorolták az osztott szövegű, kicsit már a dramatizálásra hasonlító versmondást. A mese a családjától kis kaland erejéig elkóborló nyusziról szólt, aki a végén mindenki megnyugvására hazatalál.

Március első hetében a víz világnapjáról beszélgetve átismételtük a múlt héten tanultakat a víz tulajdonságairól, fontosságáról, az életünkben betöltött szerepéről. Miután újra kiemeltük, hogy a víz létszükséglet ember és állat számára egyaránt, rátértünk az e heti témánkra, és az állatok szempontjából kezdtük vizsgálni a vizet. Megbeszéltük, hogy az állatok számára sem csak az ivás miatt fontos a víz, hanem a víz élőhelyül is szolgál nagyon sok állat számára. Ezután felidéztük, hogy mik is azok a vizes élőhelyek, a tenger, a tó, a folyó, a mocsár, a vízesés.., illetve, hogy ezek között mi a különbség (sós víz, édes víz, folyó, állóvíz, stb.) Ezután a gyerekek minden élőhelyhez az ott lakó állatokat csoportosították, aszerint is, hogy melyik él a víz alatt, melyik szerzi táplálékát a vizes élőhelyek fölötti levegőből, illetve melyik lakik a parton és a part közeli vizeken.

Vizuális foglalkozáson is egy vizes élőhely utánzatát készítettük, megpróbáltuk a tengerpart minden fontos elemét megjeleníteni, a homokot, a kavicsot, a fákat, a halakat. A gyerekek számára ezen a héten a kőhal készítése jelentette a legnagyobb kihívást, hiszen aki már próbált kőre festeni az tudja, hogy aprólékos munkát, nagy odafigyelést és sok türelmet kíván. A mese "Commotion in the ocean" az óceán élővilágából mutatott be nagyon sok állatot, így például megtudták a gyerekek, hogy a teknős a homokba temeti a tojásait, és hogy a bálna a legnagyobb állat ezen a földön. Ehhez kapcsolódóan a mese után a gyerekek videót nézhettek a bálnákról, és a víz alatti felvételek mindenkit lenyűgöztek. Szintén a technika segítségével meghallgattuk azt is, hogy a delfinek hogyan kommunikálnak egymással, és ezzel kapcsolatban Zsombi rögtön elmondta a társainak azt is, hogy a bálnák sokkal többfajta hangot adnak ki, mint amennyit az emberi fül képes érzékelni. A delfinbeszélgetés hangjait egy kis zenés relaxációval kötöttük össze, és ez mindenkinek annyira tetszett, hogy a szokásos mozgolódás nélkül pihent mindenki, és számolgatta, hogy a zene mellett hányszor hallható a delfinek hangja.

Ezen a héten a Víz világnapja alkalmából a víz jelenlétéről, szerepéről, fontosságáról beszélgettünk. Miután újra felelevenítettük, hogy mi mindenre jó a víz-ivásra, főzésre, fürdésre stb.-azt is megbeszéltük, hogy a víz nemcsak az emberek számára létszükséglet, hanem az állatok és a növények is kiszáradnának nélküle. Azt már minden nagycsoportos tudta, hogy a víz íztelen, színtelen, szagtalan, de hogy hogyan is lehet spórolni vele, azt elméletben, és gyakorlatban is újra memorizáltuk. Sven azt szerette volna, hogy a vízzel való spórolás érdekében beszéljük le az embereket a hajóval utazásról :) de mi inkább a fürdőszobában kezdtük a vízzel való takarékoskodás tanulását. A gyerekek egy kis versenyt rendeztek, ki tud legszebben fogat mosni, de nem ám akárhogy, hiszen a cél az volt, hogy minél kevesebb vizet használjanak. Ebben a versenyhelyzetben nem is kellett magyarázni a gyerekeknek a helyes technikát, nem folyatták hosszú percekig feleslegesen a vizet, hanem gyorsan megtöltötték a fogmosó poharukat, és utána azonnal elzárták a csapot. Megbeszéltük azt is, hogy a mosó, illetve a mosogató géppel is sok vizet (és áramot) lehet spórolni, és a gyerekek ezen a héten segítettek a dadus néniknek az ebéd utáni pakolásban, így megfigyelhették, hogyan és mennyi edénnyel lehet és kell megtölteni a mosogatógépet.
A heti mese bemutatta a víz körforgását, megtanulták belőle a gyerekek, hogy a felhőből érkező vízcseppek hogyan kerülnek a földbe, a folyókba, tavakba, és hogy utána hogyan kerülnek újra a levegőbe és válnak ismét felhőkké.
A vizuális foglalkozáson a gyerekek megelevenítettek egy tenger részletet, rajzolással, illetve gyöngyszórással, ragasztással egyaránt.
Ezen a héten a víz témakörén kívül megünnepeltük St. Patrick napját is, aminek kapcsán természetesen sok szó esett Írországról, az ír kultúráról, hagyományokról is. A gyerekek egy kis bepillantást nyerhettek az ír sztep táncosok világába, és utána mindenki ki is próbálhatta, milyen gyorsan mozog a lába.

Nem maradhatott el a kedves ír mese, a Leprechaun története sem, miután a gyerekek lelkesen keresték a kertben elrejtett kincseket.

A hét másik fontos eseménye volt, hogy a mi kis Nocink 4 éves lett. Végre az ő szülinapját ünnepeltük, erre várt egész évben! Noa második éve jár hozzánk, testvére, Emma is már a kiscsoportosok között van. Noa hangját mindig hallani lehet az oviban, ha esetleg hiányzik, szinte kiürül a csoport :)

Miután már lassan kezdtük elhinni, hogy megadta magát a tél (vagy sikerült elűznünk az előző héten a telet) kis riadalom támadt, mikor a néhány szép, napsütéses nap után ismét hótakaró borította az ovi kertjét. Ez a jelenség azonban alátámasztotta a heti témánkat: a Tél összefoglalását. Azon a bizonyos havas napon elég volt kinéznünk az ablakon, és már előttünk is volt a tél minden eleme, így a gyerekek könnyen emlékezetükbe idézték, mik is ennek az évszaknak a jellemzői.

Mivel a sok betegeskedés miatt ezen a héten a kisebb és nagyobb gyerekek sok időt töltöttek együtt, a középsősök gyönyörű példákat kaptak a nagyoktól arra, hogyan is kell egy angol mondatot összerakni, és lelkesen utánozták őket. Ebben főleg Viki bizonyult ügyesnek, aki a harmadik napon a kezében tartott képről már önállóan mondott mondatokat, és nem "csak" a nagyokat ismételte. Természetesen újra szóba kerültek az időjárási elemeken kívül az öltözködés, a téli sportok, a természeti változások és a hideget kedvelő állatok is. A heti mese ezeket az állatokat idézte újra, a rénszarvasokkal a középpontban, akik, a mese szerint, a Mikulás szánkójának húzásában segítenek minden évben. Persze a nagyok már jól tudták, hogy ez csak a mesében van így, és hogy az életben a rénszarvasok-a jegesmedvével és a többiekkel együtt" a sarkvidéken élnek és nem tudnak repülni.

Mivel a nagyok már kevésbé igényeltek új információkat ebben a témakörben, velük kihasználtuk a kis létszámú csoportot és rengeteg mondatalkotási gyakorlatot illesztettünk a hétbe. A sok gyakorlás eredményeképp pénteken már ilyen és ehhez hasonló önálló! mondatok születtek "I wear scarf and hat in the winter because the weather is cold." (Bence) Azért a nagyok is tanultak a héten valamit a kisebbektől, az öt hóemberről szóló mondókát a kicsik előadása után a nagyok is nagyon megszerették, és utána egész héten azt kellett mondogatnunk-játszanunk. A nagyok ezen a héten feladatlap rekordot döntöttek, mindenki sokat színezett, labirintus és vonalvezető játékot gyakorolt, a kisebbek pedig egy búcsú papír hóemberrel köszöntek el a téltől. Az egyik különösen napsütéses délelőttön már egy kis sétára is vállalkoztunk, és kicsik-nagyok közösen napoztak az érdi sétálóutca padjain.