Szeptember első két hetét a nagyobbak egy könnyű, bemelegítő témával kezdték, a színek birodalmába tettek egy kis kalandozást. Az alapszíneket már az új gyerekek is ismerték, de a barna, fehér, szürke, lila színek angol nevei egy kis fejtörést okoztak, a hét végére azonban minden a helyére került. A gyerekek lelkesen fogadták kedvenc "színes" játékaikat, a pártalálót, a színcápát, és a színkeresőt. Talán ez utóbbi tetszett nekik legjobban, hiszen az énekben szereplő színeket nem csak megtalálni kellet, hanem el is mondani, hogy hol találták meg azt a bizonyos színt-természetesen angolul. Csütörtökre már Csenge is szépen mondatba foglalta, hogy "My trousers are blue" :)

Saját maguk és egymás jeleit is megtanulták a héten, játszottunk jel-gyerek párosító játékot. Az óvoda szabályaival, szokásaival is hamar megismerkedtek, megszokták a gyerekek. Noa nagyon aranyosan ki is fejtette az újaknak, hogy ha valami gondunk van nem kiabálunk, hanem szépen szólunk Ms Csillának. A mese és vers mi másról szólhatott volna, mint a szivárványról, aminek színeit a kedves "Red, orange, green and blue" című mondóka rögtön versbe is szedte. Ebben a mondókában az a jó, hogy cselekvéses játékkal is kísérhetjük, és ebben mindenki nagyon ügyes volt. David, aki a hét elején még egy színt sem ismert angolul, pénteken a mondóka szerint profi módon és egyedül rakta helyes sorrendbe egymás után a színeket, és elégedetten, óriási mosollyal "zsebelte be" a nagy tapsot, amit a többiektől kapott. A heti vizuális tevékenység alaposan próbára tette a gyerekek finommotorikáját, de mivel a pillangóját mindenki nagyon szépre akarta készíteni, lelkesen ragasztgatták a szárnyakra az apró virágokat, és még "reptetésre" is jutott idő. Az elkészült motorka-pályát nagy lelkesedéssel vették birtokba kicsik-nagyok.

A legkisebbeknél hosszabb ideig tart új környezetük megszokása. A beszoktatást igyekszünk úgy intézni, hogy egy héten egy új gyermek kezdje meg az óvodát. Így az első héten Milán kezdett, mivel Dorina már előző héten is jött. Számításunk azonban nem úgy sikeredett ahogy szerettük volna, Dorina az első hétre tartogatta a legnagyobb kétségbeesését, így hát mondhatjuk, hogy óvónőink összes keze és szeme maximálisan le volt foglalva. Azonban hála az édesanyák együttműködésének a második hétre már rendeződtek a dolgok és Dorina saját megállapítása szerint sem tud már azért sírni, hogy oviba kell jönni. Milánnal szép fokozatosan próbáljuk kiépíteni azt a bizonyos bizalmi köteléket, melynek birtokában már kiegyensúlyozottan fog új környezetében mozogni édesanyja jelenléte nélkül is. A kis szöszke Róza nagyon magabiztosan kezdte első hetét, reméljük ez a tendencia folytatódik. Biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan sikerül, a szülőkkel közösen megoldanunk a kicsik, anyától való leválással kapcsolatos lelki problémáit és néhány héten belül a „lovak közé csapva” megkezdhetjük velük is a komolyabb munkát.