Korábbi héten igencsak megcsappant számban jöttek a gyerekek az oviba, szinte nap mint nap csökkent a létszám. Ezért azokon a napokon inkább ismételtünk minthogy új témába fogtunk, nehogy a többiek nagyon lemaradjanak. "Maradék" gyerekeinkkel kiélveztük a télies időjárást, egész héten lelkesen építettek az udvaron egy hatalmas iglut, és egy jópofa hóember is született.

A héten "visszakaptuk" betegeskedő ovisainkat, így mindenki nagy örömére végre megünnepeltük a várva várt farsangot. Az egészséges gyerekek már a múlt héten is mondogatták, hogy ők mik szeretnének lenni, de a héten "főtémaként" tehette meg ezt mindenki, természetesen angolul. Volt, aki idén is ragaszkodott az évek óta jól bevált jelmezekhez, de meglepő újítások is történtek-például Bogi nem lónak öltözött, hanem unikornisnak :) A foglalkozások alatt egy kicsit felderítettük a jelmezbe öltözés szokásának miértjét, és tudják már a gyerekek, hogy az ijesztő maszkokkal az emberek a telet próbálják elijeszteni. Amint ezt a kérdést vesézgettük, a gyerekekkel közösen fogalmaztuk meg, hogy miért várjuk már a tél végét, és voltaképpen milyen évszak is következik ezután.

A nagycsoportosok számára már egyértelmű volt, hogy ez a tavaszvárás időszaka, de számukra is kihívás volt angol mondatokba szerkeszteni, hogy mi mindent fognak csinálni tavasszal. A hét végére azonban már mindenki egyedül tudta elmondani, hogy a tavasz azért jó, mert akkor lehet kirándulni, sétálni, virágot gyűjteni, nem kell olyan sok ruhát felvenni, mint most, és a nappalok is hosszabbak lesznek. Ezekkel a beszélgetésekkel egy kicsit elő is készítettük a tél összefoglalása után következő tavaszi témákat. Mivel abban mindenki egyetértett, hogy elég volt a télből, a tél ijesztgetésére szolgáló hagyományos busójárásról is szívesen hallgattak történeteket a gyerekek. A busójáráson, bár személyesen nem lehettünk jelen, idén mindenki az átlagosnál jobban oda tudta képzelni magát, hiszen nemcsak videót néztünk erről a nagy eseményről, hanem Ms. Andi beszámolóját is meghallgathattuk, aki az előző hét végén személyesen tudott részt venni rajta. Természetesen nagyon sok képet hozott-és köztudomásul mesélni is remekül tud :), így szinte a tömegben éreztük magunkat, látva az ijesztő busókat, a jelképes télégetést és téltemetést is.

A gyerekek egész héten lelkesen gyártották a maszkokat, a legkülönfélébb technikákkal, és az új farsangi mondókát is hamar megtanulták. A maszk készítés pénteken közös élménnyé vált, amibe a szülők is lelkesen bekapcsolódtak. És miután elkészítettük a maszkokat, természetesen használatba is vettük őket, Érd gyönyörű sétálóutcáján közösen ijesztgettük nagy hangoskodással, csörgéssel-zörgéssel a telet. Szülők is szép számmal érkeztek, sőt egy-két régi Green Ponys ovisunkat is újra körünkben üdvözölhettük, mindenki legnagyobb örömére!

Az uzsonna mindenkinek ízlett, miután hét közben sokat beszélgettünk a farsangi hagyományos ételekről, elsősorban persze a fánkról, pénteken mindenki eldönthette, hogy tényleg a korábban megfogalmazott módon szereti e legjobban a farsangi fánkot, vagyis lekvárral, porcukorral, vagy üresen. Ahogy én láttam, a gyerekek a biztonság kedvéért mind a három változatot kipróbálták :). Dorka, akik már harmadik éve jár hozzánk és angol tudására kizárólag nálunk tett szert, egyre több angol mondatot fogalmaz meg önállóan. Ezen a héten, egyik nap, szabad játékidőben azt mondta a társainak-"I usually get stickers from Mum" Egy kis utánajárással kiderült, hogy azokról az ösztönző matricákról beszél, amiket anyukájától kap akkor, amikor sikerül valamit gyorsan elvégeznie, és ami úgy tűnik, itt az oviban is felgyorsította egy kicsit öltözködését-szerdán már nem utolsó, hanem kilencedik lett :)

Ezen a héten a testrészek témaköréhez szorosan hozzátartozó érzékszerveinkről beszélgettünk. Inkább érzékeltük érzékszerveinket, illetve azok kiiktatásával megtapasztaltuk, hogyan használjuk a többit a világ érzékeléséhez. Mivel öt érzékszervünk van, a hét minden egyes napjára "jutott egy". A sort hétfőn a látással - illetve annak hiányával kezdtük. Miután megtárgyaltuk a látás fontosságát, beszélgettünk a vak emberekről is, illetve az őket segítő dolgokról, eszközökről, a fehér botról, a vakvezető kutyáról, az úton a betonba vájt jelzésekről és a gyerekek által csak "sípoló lámpának" nevezett közlekedési lámpáról is. Megbeszéltük azt is, hogy a vak embereknek sokkal kifinomultabb a másik négy érzékszerve, amit jól példáz az is, ahogyan olvasni tudnak tapintásukon keresztül, amire egy látó ember nem lenne képes.

Mindezek után a gyerekek kipróbálhatták, hogy milyen nehéz dolga van a közlekedésben egy vak embernek, a szobában felállított akadályokon keresztül egyik bekötött szemű társukat kellett a gyerekeknek végigvezetniük, hang alapján tájékozódniuk, illetve tapintás útján egymást felismerniük. Ezután következett a "hallás napja", amikor cd-ről a legkülönfélébb hangokat kellett felismerniük, testünk hangjaitól kezdve az állatok hangjain át az időjárási jelenségek hangjáig. Ezután "vendég tanárként" Ms Márti érkezett a nagycsoportba, hiszen ő korábban siket gyerekekkel foglalkozott, illetve a mai napig másodállásban jeltolmácsként dolgozik. Ő mutatta be a gyerekeknek a "jelelés" művészetét, akik nagyon lelkesen tanulgatták az állatok megnevezését, hiszen ezek mind az állatok egy jellemző külső tulajdonságaira utalnak.

Az állatok jelei után Ms Márti elmondta azt is, hogy a siketek a saját nevük mellett viselnek egy másik nevet is, természetesen külön jellel, ami szintén egy személyes tulajdonságot jelöl, akárcsak az indián neveké. Így minden gyerek választhatott magának egy nevet, és megtanultak "jelelve" bemutatkozni, így lett a csoportban mosolygós, barátkozós, szégyenlős, okos, szépen rajzoló nevű gyerekünk. Lehet találgatni, hogy ki kicsoda :)

A látás, és a hallás témaköre után következett az ízlelés. Ahogy az már lenni szokott, amikor majszolnivaló kerül elérhető közelségbe, a gyerekek lelkesen kóstolgatták a különböző ízeket, még a savanyú citromot is mindenki szívesen megnyalogatta.

A "tapintásos napon" a gyerekek tapintás útján különböztették meg a hideg-meleg, puha-kemény, sima-érdes dolgokat, illetve különböző felületű dolgokat párosítottak össze. Talán a legnagyobb sikert a szagolgatás aratta, még a felnőttek is szívesen próbára tették szaglásukat, így a gyerekekkel közösen próbáltuk bekötött szemmel, csak az illatuk alapján megkülönböztetni az ecetet az almától, a gyerekfogkrémet a szörptől, a kenyeret a banántól. A gyerekek nagyon jól szórakoztak a buta felnőtteken, akik szinte mindent elsőre kitaláltak, a gyerekfogkrém kivételével, ami a gyerekek számára a legegyszerűbb feladat volt. A nagycsoportosoknak egy kis "fűszeriskolát" is beiktattunk a napba, megismerkedtünk az oregánóval, a bazsalikommal, a kaporral és a fahéjjal is. A heti új mondóka összekötötte a testrészeket az érzékszervekkel, így amikor a feladatlapon kellett a párokat megtalálni, a nagyok már könnyen boldogultak

Ezen a héten a külső, természeti környezet illetve időjárás megfigyelése után saját testünk, testrészeinkkel ismerkedtünk, a nagyarányú hiányzások miatt inkább két mint három csoportban.

A félévi értékelő elkészítése során már kiderült, hogy bár a nagycsoportosok tisztában vannak alapvető testrészeik nevével, de vannak olyan "kevésbé ismert" területek is, amikre ráfér az ismétlés. Leginkább az okozott meglepetést, hogy még egy olyan kicsi szervünk, mint a szem, szintén részekre tagozódik, és még magyarul is meg kellett tanulnunk a szemhéj, szemöldök és szempilla szavakat. Hétfőn még a köldöküket, fülcimpájukat, csípőjüket is keresgélték a gyerekek, de péntekre mindenki mindent megtalált :)

Természetesen nem csupán a testrészek neveivel, hanem azok funkcióival is megismerkedtünk. Tudják már a gyerekek, hogy az eleinte ismeretlen szemöldök és szemhéj a szemünket védi a szennyeződésektől, hogy a fejünk nemcsak fejrázásra való, hanem otthont ad elsősorban agyunknak, mellyel gondolkodunk. A tavalyról felelevenített " With our eyes we see" című hosszú, öt versszakos ének szinte valamennyi főbb testrészünket és azok "hasznát" dalba foglalta. Vizuális tevékenységként a héten a gyerekek "rendbe szedték" egy kisfiú testrészeit, vagyis helyesen kivágva és sorrendbe rakva egy egész képet alkottak az összekevert részekből. A nagycsoportosok már rendszeresen egy-egy feladatlappal is sikeresen megbirkóznak, ezen a héten a számolással, alak-háttér differenciálással egybekötött feladatot mindenki hibátlanul megoldotta.

A héten látogatást tett óvodánkban az Érdi Rádió munkatársa és átfogó riportot készített a Green Ponyról, melyben a óvónénik és a gyerekek is szerepeltek. Ovisainkat szemmel láthatólag nemhogy zavarta volna a mikrofon látványa, de inkább látványos szereplésre ösztönözte őket. Különösen Veronika és Noa „tapadt” a mikrofonra.

Dartmoor csoportban a Piroska és a Farkas meséjét dolgoztuk föl – természetesen angolul (ahol szintén nagy szerepe van az egyes testrészeknek). Péntekre már olyan jól ismerték a mesét, hogy maguk adták elő a Karácsonyra kapott papírszínház segítségével. Svent annyira megragadta a történet, hogy ragaszkodott hozzá, hogy Pénteken ő „olvassa” a mesét a pihenő gyerekeknek.

A Shetland és Falabella csoportos gyerekeknek közösen tartottuk a foglalkozásokat. Így történt, hogy Bendére esett a választás, amikor a testrészek demonstrálásához közösen elkészítettük az Ő „lenyomatát” egy nagy csomagolópapírra. Ez után együttes erővel rajzoltuk meg a szemét, száját, haját, fülét orrát, majd szépen kis is színeztük a ruháját. A félévi felmérőkkel is elkészültünk, Sárika igen szomorúan fogadta a hírt, hogy nem most egy ideig olyan „játék” amikor csak ő van meg szeretett óvónénije és megmutathatja mennyire okos és még ha halkan is de bátran csillogtathatja angol tudását.

Ezen a héten-még bár lehet az időjárás még nem mutatta meg igazi téli mivoltát, megtárgyaltuk, hogy melyek azok az állatok, amelyek kedvelik a hideg időjárást, és hogy hol is élnek ők pontosan, így ismerkedtek meg a Dartmoor csoportos gyerekek az északi és a déli sarkon élő állatokkal. Tudják már a jegesmedvétől a fókán át a rénszarvasig az állatok neveit, hogy mivel táplálkoznak, és tisztába tettük azt is, hogy a jegesmedve soha nem találkozhat például a pingvinnel, és hogy fókából sem csak egy fajta él. A fókák megismertetésében sokat segített a héten Bence, aki minden nap egy "mini circle time-ot" tartott társainak, otthonról hozott könyvéből nézegették közösen a különböző fókafajokat, és keresték meg a többi "téli állatot" is, felsorolva természetesen nemcsak magyar, hanem angol neveiket is.

Ha már az északi és a déli sarkról esett szó, megbeszéltük azt is, hogy a Föld ezen részein csak két évszak van, de az átlaghőmérséklet még nyáron sem megy 10 fok fölé. Szóba kerültek az eszkimók is, természetesen jégkunyhóikkal együtt. A jégről, hidegről és a sarkkörről való beszélgetés felvetette a másik nagy témát, mint veszélyforrást ezeken a területeken, a globális felmelegedést. Bár ez a kifejezés nagyon tudományosan hangzik, a gyerekeknek teljesen leegyszerűsítve, illetve szó szerint "testközelbe" hozva, sok ábrával, példával, és természetesen játékkal mutattuk be ennek a folyamatnak a lényegét. Először is a gyerekek elképzelték, hogy egy meleg nyári napon anyával-apával autóban közlekednek, amit ha egy napos parkolóhelyen hagynak, mire visszatérnek, odabent nagyon meleg lesz, hiszen az ablaküvegek beengedik a nap melegét, de ki már nem. Ez után már mindenki könnyen megértette, hogy hasonló a helyzet a Földet körülvevő levegővel is. Azt is tudják már, hogy a levegőben lévő - a gyerekek által csak rossz-nak nevezett – gázok, az üvegházhatás eredményeképp magukhoz kötik a nap melegét, felmelegítve ezzel a levegőt. Ezt a folyamatot teljesen akkor tudták megérteni a gyerekek amikor eljátszottuk. A gyerekek "rossz gázokká" változtak, és a levegőben "repkedve"- vagyis körbe szaladgálva próbálták megfogni a Nap melegét, amit a sárga papírzsebkendő darabok jelképeztek. Mivel a lényege az egész eszmefuttatásnak az volt, hogy a gyerekek megértsék a felmelegedés negatív hatásait a természetre, ezért ehhez a játékhoz két képet is festettünk. Az egyiken a felmelegedés előtti természeti képpel-tavakkal, fűvel, virágokkal, állatokkal-a másikon a káros hatásokkal; kiszáradt fűvel, sivatagos területekkel, és a játék során a gyerekek ezt a két képet váltogatták.

Miután megértettük, milyen káros hatásai vannak ezeknek a gázoknak, adódott a kérdés, honnan jönnek, és mit tehetünk ellenük. Hét végére már a választ is mindenki a fejébe véste, az autó mellőzése, illetve az elektromos árammal és a vízzel való spórolás nagyon sokat jelenthet a természet védelme szempontjából. Az autó otthon hagyását nem tudtuk gyakorolni, de az árammal való spórolást igen, a gyerekek körülnézve a szobában sorra kapcsolgatták ki az elektromos készülékeket, a villanytól kezdve a számítógépen keresztül a cd lejátszóig. Mindannyian észrevették, hogy az ovi égői már a legmodernebb, energiatakarékos változatra lettek kicserélve, és hogy ez egy követendő példát jelenthet mindenkinek.

Nagyon örültünk annak kevés kis hónak is ami esett és hóembert ugyan nem, de egy hó-ovist és hó-bölcsist valahogy összehoztunk abból a kevéske hóból, ami azért arra elég volt, hogy megfigyeljük a hópelyhek formáját és kicsit igazolva lássuk a heti tematikát. A középső és kiscsoportban kicsit egyszerűbb oldaláról fogjuk meg a telet, „gyakoroljuk” a téli öltözködést, síelünk, szánkózunk, korcsolyázunk képzeletbeli téli sporteszközeinkkel. Ezek közül talán a snowboard bizonylt legnépszerűbbnek, legalábbis Marci és Huba ennek adott hangot.És persze ha már az udvaron nem sikerült hóembert építenünk, bent a jó melegben mindenki elkészíthette saját kis hóemberkéjét

Ezen a héten még egy jelentősebb skót ünnepet is megtartottunk. Robbie Burns, a híres skót költő 1759 január 25-én született és sok vers köthető nevéhez melyek közül talán az egész világon a Karácsonyi slágerré vált „Auld Lang Syne” címűt ismerik a legtöbben. Ezt a dalt tanultuk meg énekeltük el a hagyományos tánccal együtt, Ms Csilla gitárkíséretével. Ennek kapcsán kicsit felelevenítettük a Skóciáról és skót hagyományokról régebben tanultakat, melyekből arra, hogy a skót férfiak "szoknyában" járnak, kivétel nélkül mindenki tökéletesen emlékezett

Mintha meghallotta volna, hogy róla van szó a héten az oviban; a hideg, havas, deres időt hozó Jack Frost azonnal meg is jelent, és hozta a tőle elvárható hideget, telet, havat, deret. Alaposan meg is csipkedte, nem csak a kertet, de bizony a gyerekeket is, akik sorra dőltek ki Green Pony soraiból. A szerencsésebbek a téli sportok örömeinek hódolni mentek a havasabb lejtőkre, de bizony akadtak néhányan, akik az ágyból voltak kénytelenek nézni a hóesést. Jack Frost története egész héten végigkísért minket. A kedves-huncut kis téli manó belopta magát a gyerekek szívébe és élvezettel hallgatták a róla szóló meséket. Ennek kapcsán persze sokat beszéltünk ismét a télre jellemző dolgokról, csapadékformákról és a téli sportokról.
Az alacsony létszám miatt a héten gyakran összevont órákat tartottunk, melynek során a nagyobb gyerekek kénytelen voltak jobban odafigyelni a kicsikre és támogatni, segíteni őket, míg a kicsik igen büszkén ültek a nagyok mellett és ha lehet még jobban akartak teljesíteni, hogy megfeleljenek a „magasabb elvárásoknak”.
Mivel az első félév lassan a végéhez ér, a felmérésekkel is rengeteg időt töltöttünk. A gyerekek sokszor meglepően jól teljesítették a feladatokat sokszor meg alaposan megnevettették óvónőiket mókás válaszaikkal, kommentjeikkel. Ilyen volt például, mikor Noa arra a kérdésre, hogy „Mivel foglalkozik Apukád” azt a választ adta, hogy; „hát Anyuval!”
A héten két olyan kislány is csatlakozott hozzánk, akik korábban már eltöltöttek nálunk hosszabb időt, de a szülők munkája miatt külföldre költöztek hosszabb rövidebb időre. Flóra és Zoé is nagy örömmel jött vissza szeretett óvodájába, alig várták, hogy viszontláthassák kis barátaikat. Flóra Amerikában töltött hónapjai során szépen megtanult angolul, beszélni ugyan csak keveset hallottuk, de tökéletesen megértette Ms Csilla minden szavát angolul. Zoé Afrikában él átmenetileg és szemrebbenés nélkül tűrte a kb 30 fok hőmérséklet különbséget is. Ő is tökéletesen ért mindent angolul, és nagyon nagy örömmel és boldogságban telt elmúlt hete barátai körében. Mindkettejüket nagyon nagy szeretettel várjuk vissza, ha egyszer végleg hazatértnek.
A héten nem győztük a születésnapi tortákon a gyertyákat gyújtogatni, Flóra és Sárika is 4 évesek lettek. Sárika második éve jár hozzánk, álmodozó természete ellenére nagyon gyorsan és könnyel tanul, angolul az egyik legjobb a csoportjában, szívesen és ügyesen használja a már megtanult szavakat, kifejezéseket. Sokszor spontán, játék közben is „rajtakapjuk”, hogy társaival vagy Ms Csillával angolul kommunikál.

 

Ezen a héten - nem várva tovább a hóra - belekezdtünk a tél témakörének feldolgozásába. Legelőször az időjárásról beszélgettünk, ami első hallásra egyszerűnek tűnik, a nagycsoportosok számára azonban összetettebbé tettük ezt a témakört. Azt már mindenki tudta, hogy télen hideg van és esik a hó, de ezen a héten a gyerekeknek be kellett látniuk, hogy nem a hó az egyetlen téli csapadékfajta. Hiszen télen részünk lehet havas esőben, jégesőben, ködben, dérben, sőt találkozhatunk jégcsapokkal és jégesővel is. Megtanultuk azt is, hogy hogyan képződnek ezek a csapadékfajták, hogy milyen körülményeknek, feltételeknek kell teljesülniük a létrejöttükhöz. A fentebb felsoroltak közül a leginkább a dér mozgatta meg a gyerekek fantáziáját, a levegőnél hidegebb tárgyakra lecsapódó vízcseppeket nehéz volt maguk elé képzelniük.

Bármennyire is ismert volt már a hó fogalma, azért valami újdonságot a hóról is megtanultunk ezen a héten, a hópelyhek kristályos szerkezete mindenkit elvarázsolt. A ködös időről a gyerekek maguktól mondták, hogy a járművezetők számára veszélyes, hiszen rövidebb távolságra lehet látni. Azt azonban már ezen a héten tanulták meg, hogy a köd is egyfajta felhő, mely a vízgőz egyik formája. A víz jéggé fagyását és olvadását a gyakorlatban is megtapasztalhatták, amikor a mélyhűtő segítségével jeget gyártottunk, majd a kezünkkel felmelegítve vízzé olvasztottuk.
A hó-illetve a hóember- olvadását versben megörökítve is megtanultuk: "One day we built a snowman" című versikét
A foglalkozások után egyik délután, mikor eleredt a havas eső, a gyerekek az ablakhoz sereglettek, és közösen kezdték mondogatni, hogy "sleet, sleet", hiszen természetesen a fentebb említett dolgok, jelenségek angol megfelelői is rögzültek a gyerekek emlékezetében. Arról is beszélgettünk, hogy amikor nagyon erős a szél, és fújja a havat, akkor azt hóviharnak nevezzük. És bár hóvihar nem volt a héten, de a pénteki szeles napon az udvari játékidő alatt Bogi és Panka közösen biztatták a szelet, úgy hogy "Please wind blow!" :) A keddi kevés havat kihasználva, és egy kis hógolyózós, hóemberépítős közös sétára indultunk a nagyokkal.
A tél "főszereplőit" egy közös festményen örökítették meg a gyerekek az ujjfestés technikájával.
A heti mese azonnal mindenki kedvencévé vált, a bálnán utazó csiga története nemcsak angol szókincsbővítésre szolgált, hanem az apály-dagály jelenségével is megismertette a gyerekeket.
Természetesen nem maradtunk téli mese nélkül sem, egy hosszú mesesorozatot kezdtünk feldolgozni, mely "Winnie the pooh" téli kalandjait meséli el.
Az idei év első új körjátéka a "Luu, luu skip to my luu" a hideg téli napokon jó kis bemelegítő testmozgást, ugrálási, táncolási lehetőséget kínált mindenkinek, egész héten keresztül.
A szünet utáni hét – az oviba történő visszaszokás okán – kissé túl sok konfliktust hozott magával, de ezek a második hétre már elmúlni látszódtak és úgy tűnik a Shetland csoportos lányok közt is visszaállt a béke és nyugalom. A kis és középső csoportban a héten nagy hangsúlyt kaptak a nagymozgásos játékok Ms Márti vezetésével, melynek hátterében persze tudatos mozgásfejlesztés állt. Sokat játszottunk gyors és lassú mozgásos váltogatásával, vagy éppen a mozgás irányának megváltoztatásával.
A szép tavaszias időjárás kicsábította az óvó néniket a környékre és egy néhány alkalommal nagyot sétáltak a gyerekekkel, sőt „kihelyezett” környezetismereti órát is tartottak a múzeum kertjében, ahol „személyesen” is megismerkedhettek sok híres orientalista és Afrika-kutató bácsival, és azon tanakodtak, hogy vajon ki merre járhatott izgalmas útja során és ott milyen álltokkal, emberekkel találkozhatott. Hazafelé sétálva Ms Márti rávilágított arra, hogy milyen rejtett útmutatókat használnak a vak emberek a biztonságos közlekedéshez. Ezt a gyerekek azonnal ki is akarták próbálni, bekötött szemmel próbálták lábukkal kitapogatni a járda kövezetét, és fülüket is nagyon kihegyezték a környező zajokra.

 

Ezen a héten felnőttek és gyerekek egyaránt sok élménnyel és mesélnivalóval kezdték az új évet, így természetesen a hét azzal kezdődött, hogy mindenki elmesélhette, hogyan teltek a karácsonyi ünnepek. Ebbe persze angol szókincsbővítést is csempésztünk, hiszen a gyerekeknek angolul kellett felsorolniuk a karácsonyra kapott ajándékokat, melyek közt szerepelt doll, horse, airplane, books. Visszaköszöntek a Karácsony ünnepköréhez tartozó szavak is, mint például a Christmas tree, present,  reindeer, decoration, star, love stb. és természetesen a bibliai történethez kapcsolódó kifejezéseket is átismételtük: manger, crib, wise men,  Egy kis hosszú távú memória fejlesztés is "adta magát", hiszen közkívánatra újra végigénekeltük a legnépszerűbb karácsonyi dalokat.
Az élménybeszámoló és a "nosztalgiázás" után továbbléptünk, és a Karácsonyt lezáró Vízkereszt ünnepéről kezdtünk beszélgetni.
Először is tisztáztuk, hogy miről szól ez az ünnep. Az első pár utalás után a nagycsoportosok már emlékeztek tavalyról a három királyok történetére, amit most újra felelevenítettünk. Ezért az e heti mese a "The three wise men" volt. A történeten kívül átbeszéltük az ünnephez kapcsolódó szokások, hagyományok tárházát is. Legfőképpen azt a szokást léptettük életbe, ami a Karácsonyi dekoráció eltávolításáról szól, mert a néphagyomány szerint Vízkereszt után fent hagyott dekoráció szerencsétlenséget hoz. A tavaly saját kezűleg megsütött Vízkereszti süteményt most bolti pótolta, de a gyerekeken úgy látszott, nem zavarja őket a kettő közötti különbség :). A tél elijesztésére hagyományosan használt ostort az oviban a kereplő helyettesítette, de a hideg elkergetéséhez valószínű elértük a megfelelő zajszintet.

Mivel a Vízkereszt Karácsony tizenkettedik napja, ezért a gyerekek egész héten a hosszú és nehéz Twelve days of Christmas című dallal birkóztak, de a péntekre – hála az énekhez segítségül hívott rajzoknak, képeknek – sikerült legyőznünk a 12. versszakban szereplő tizenkét dobos dobbal együtt… Péntekre még a dal színező-füzet változatát is mindenki elkészítette, naponta szorgalmasan színezgetve a versszakokat illusztráló képeket.
A vizuális tevékenység is a három királlyal foglalkozott, a gyerekek gyakorolhatták a vonalon belüli, pontos festést, és a csillagokkal és csillámporral való díszítő munka újra egy kicsit a karácsony hangulatát hozta vissza.