A mesetábor első hetében az erdővel és az ott élő állatokkal ismerkedtünk majd áteveztünk mesésebb tájakra, a 100 holdas pagonyba.

A gyerekek elmesélték, hogy jártak-e már az erdőben, majd összeszedtük az erdő legjellegzetesebb tulajdonságait. Ezután beléptünk képzeletbeli erdőnk birodalmába. Elindultunk az ösvènyen! Kicsit letértünk róla, s mert nagyon konnyű elveszni, ezert megbeszéltük, hogy mindig megvàrjuk egymàst ès segitünk, ha valaki bajban van. Láttunk mérges gombát, még idejében figyelmeztetett Eszter, hogy le ne szedjem! Örültünk, hogy a fák között milyen jo hűvös van. Szedtünk virágot. Másztunk hegyet. Megcsodáltuk a legmagasabb fát. Ugráltunk köveken. Láttunk medvét, sajnos ő is látott bennünket, de még idejében szoborrá változtunk. Fürödtünk a tóban, etettünk sünit. Majd amikor elfáradtunk, leheveredtünk egy tisztáson, becsuktuk a szemünket és hallgattunk. Hallgattuk a lombsusogást, szelet, a madarakat.

A pihenő után a gyerekek kívánságára ismét találkoztunk a medvével, majd elindultunk haza, otthon pedig elmeséltük anyukánknak, hogy mi történt velünk. Megnéztük a térképen, hogy néz ki az erdőnk, közösen kifestettük, majd megnéztük ki hol lakik rajta. Micimackó kedvence a méz, amiből mindig szívesen lakmározik. Nyuszinál talán kicsit túl illetlen is volt, annyit evett, hogy végül nem fért ki a lukon, hiába próbáltuk kihúzni... Egy nap arra ébredtünk, hogy Fülesnek elveszett a farka! Meg kell hogy találjuk! Hogy néz ki egy csacsi a farka nélkül? Ki kell nyomozni! Milyen egy jó nyomozó? Gyors, jó a szeme, jó a hallása, és vág az esze. Mielőtt nekiláttunk a nyomozásnak, kicsit kiképeztük magunkat. Jobbra át! balra át! Hohóóó! Egy nyom! És ó jajj! Egy üzenet. “Füles farkát elraboltuk” DE ki? Miért és mikor? Meg kell talánunk. Még egy üzenet: Menjetek a konyhába.... Ahol nem várt ránk más, mint Miss Kati jó boszorkány képében. Azt mondta elárulja merre kell folytatni utunkat, ha kitaláljuk a találós kérdéseket. Így jutottunk ki az udvarra, ahol találkoztunk a kék, szürke, arany boszorkánnyal. A további információkért cserébe rengeteg próbát kellett kiállnunk. De végül eljutottunk Füles farkáig! Olivér varázsnyila bizonyult a legjobb vezetőnek.

Örültünk, hogy meglett az elveszett darab, ugyanis másnap Fülesnek szülinapja volt. Csodaszép ajándékokat készítettünk neki, amit aztán csodaszép dobozba raktunk, és a farkáról sem feledkeztünk meg. Tanultunk dalokat és sütöttünk répatortát, hogy nyuszi is ehessen belőle. Megtanultuk mi kell a sütikészítéshez, kevertünk, kavartunk, daloltunk. A délutáni pihenő után pedig feldíszített asztaloknál találkoztunk személyesen az erdő legmelankólikusabb figurájával, hogy mosolyt csaljunk szomorú szemébe, hogy lássa mi mind a barátai vagyunk.