Eltelt egy újabb hét, melynek középpontjában ezúttal egy kalandos medvevadászat állt. Az inspirációt Michael Rosen We are going on a berhunt című egyszemélyes előadásából merítettük. Ehhez kapcsolódóan tanultunk dalokat, mondókákat és szabályjátékokat.

Az immár rendszeressé vált jógaórák kerettörténete pedig rugalmasan alkalmazkodott témaválasztásunkhoz. A sarkvidéki pingvinekhez tett látogatásunk során saját testünkből formált repülővel utaztunk…

A medvevadászos történet többszöri meghallgatása, megtekintése után óriás méretű csomagolópapírra közösen festettük meg a mesében szereplő helyszíneket: hosszú, hullámzó füvet; mély, hideg folyót; iszapos sarat; sűrű, sötét erdőt; kavargó hóvihart, és egy szűk, sötét barlangbejáratot. Megbeszéltük, hogy néz ki egy igazi medve és mennyire más a mi kis plüss macink…

Miután egyeztettünk,hogy mit vigyünk magunkkal az útra, elkészítettük az egyik legfontosabb kellékünket, a távcsövet. Szemrevaló kis darabok születtek, volt csíkos, pöttyös, maszatos, egyszínű és szivárványos.

Hangutánzó szavakat tanultunk angolul. Milyen a hangja van a susogó fűnek, a süvítő szélnek, a mocsár cuppogásának.

Megtanultuk mit jelent az alatta, felette és keresztül, át kifejezések.

Miután a mese dallamos szövege belénk ivódott, elhelyeztük az óvoda kertjében a helyszíneket jelölő festményeket, melyeket meghatározott sorrendben kellett követnünk ahhoz, hogy végül rátaláljunk a medve barlangjára. Énekelve közelítettünk célunk felé, a képek a hinták mögött található beszögelléshez vezettek. A feszültség egyre nőtt, Anci nem is bírta tovább, elszakadt a csoporttól, előre szaladt, majd sikítva futott vissza! Medveeee!!! It’s a bear!!! Nem is kellett több, eszeveszett rohanásba kezdtek a gyerekek, vissza a házig. A medve jött utánunk, aki nem volt más, mint az álruhás Robi, de szerencsére még idejében sikerült kizárnunk őt a házból. A medve váratlan felbukkanása miatt elfelejtettük, hogy ugyanolyan sorrendben kell keresztül szaladnunk erdőn, mezőn, mocsáron, mint ahogy jöttünk, de a spontán szerveződött újrajátszásoknál ez már nem okozott gondot.

A táborban ezen kívül, Michael Rosen hatására, sokat játszottunk az arcunkkal, a gesztusokkal. Megfigyeltük, hogyan tükröződnek rajtunk az érzelmek, hogyan lehet olvasni őket. Kötött mondatkezdéssel indított mondatokat kellett a gyerekeknek befejezniük. „Akkor vagyok boldog, amikor…” Akkor vagyok szomorú, amikor…” „Anyu akkor mérges, amikor…”

A 5 little monkeys jumping on the bed című dal kapcsán alkalmunk volt némi improvizációra is. S valahogy mindenki a mérges doktor bácsi bőrébe kívánt bújni, aki megszidja a kis majmokat: „Nincs több ugrálás az ágyon!” Vajon miért? 