Miután megbeszéltük, milyen sok ember lakik Budapesten, a nagyvárosokban, s hogy ezek az emberek, mi magunk is kénytelenek vagyunk a boltba lejárni, ha éhesek vagyunk, már csak az volt a kérdés, hogy honnan kerül a boltokba az a sok minden: kenyér, virsli, sajt, hús, tojás.

Kiderítettük, hogy melyik állatot miért tartjuk, kinek mi a feladata, haszna, mit adnak nekünk gondoskodásunkért cserébe. Megszámoltuk kinek hány lába van, megneveztük a testrészeket is, ki hogyan „beszél”, és hogy néz ki, melyik állat kisebb, nagyobb egymáshoz viszonyítva.
Játszottunk boltosat, adtuk-vettük a termékeket.
Építettünk farmot, mindenkit a maga fajtájával raktunk az ólba, az istállóba, vagy a kis házba.
Az állatok megnevezése kapcsán elénekeltük, felfrissítettük az eddig tanult dalokat, s megtanultuk a The farmer is in the dell című végtelenített változatát is.. Ebben a dalban annyi állatot lehet szerepeltetni, ahány gyerek van, s a dalhoz kapcsolódó játék során egyre több játszó zsúfolódik egyre kisebb körbe, melyet a gyerekek nagyon élveznek.

Megvitattuk, mi a különbség a vadállatok és a háziállatok között, hogy hol él az egyik, s azzal szemben a másik, hogy ki mit eszik. De arra a kérdésre, hogy vajon az őzike vadállat-e, sokan nemmel válaszoltak, hiszen az olyan félős, édes, ártatlan kis jószág… 

A hét legizgalmasabb, legemlékezetesebb eseményét a sóskúti tanyán tett látogatásunk jelentette, melynek csupa kaland volt minden perce. Péter bácsinak, a tanya tulajdonosának, ízes beszéde, karakteres személye a gyerekeket, s minket is egy pillanat alatt levett a lábunkról. S hogy mit láttunk a tanyán? Láttunk egy embert, kinek szakálla volt kender, na jó az épp nem, de hogy a füle mögül akasztotta le, attól mindenkinek elkerekedett a szeme, tátva maradt a szája. Aztán láttunk tehenet, amit ott fejtek meg az orrunk előtt, hallgattuk, hogy spriccel a tej a vödörbe, majd kis idő elteltével meg is kóstoltuk a Panni tejét. S Barnus kérdésének köszönhetően, miszerint hogyan lesz a fűből tej, azt is megtudtuk, hogy a tehénnek 4 gyomra van, s hogy melyik gyomra mire való. Megcsodáltuk a tehénlepény, a lócitrom és kecskebogyó közti különbséget, láttunk napos csibét, borjút, libát, kecskét, bikát, s ültünk lóháton. De nem csak ültünk, de álltunk is, sőt feküdtünk, az ügyesebbek meg hátrafelé is lovagoltak, meg még a szemüket is becsukták. Hazaindulás előtt meghemperegtünk a szénakazalban, ugráltunk egyik báláról a másikra, élveztük a természet felszabadító, nyugalmat biztosító jóságát. Majd fő attrakcióként Kati spontán ötletén felbuzdulva, a tanya mindenese kibélelt számunkra szalmával egy kordét, melyen az egész csapat kényelmesen elhelyezkedett, s meglódult velünk a lovacska hazafelé. Sajnos nem vitt házig, csak a közeli buszmegállóig. A sok séta, a szabad levegő, a mozgás, az élmények hatására az oviba érkezve pedig mindenki egy pillanat alatt eldőlt, mint a zsák.

A tanyán szerzett élmények hatására a gyerekek napokig lovacskázósat játszottak, tehenet fejtek, gazdálkodtak, állatokat tartottak.

Azt hiszem, ezt a kirándulást nem felejtik el egyhamar!!