Ezen a héten a termésekről beszélgettünk. Miután felsoroltuk az összes termést a gesztenyétől a dióig, jellemeztük is őket külsejük és tulajdonságaik alapján. A gyerekek felsorolták, hogy melyik termés kicsi, gömbölyű, melyik kerek, lapos vagy hosszúkás - de abban valamennyit egyformának találtak, hogy kemények, és ezt ki is emeltük, hiszen csonthéjas gyümölcsökről van szó. Azt is megtanultuk, hogy melyik termés fogyasztható az ember számára, és hogy ezekből mit készíthetünk. (a gyerekeknek rögtön eszébe jutott a diós bejgli) a szelídgesztenyét pedig közösen sütöttük meg egy kis uzsonna előtti csemegézésre.
(A nagyok nyelvi fejlesztő óráján a héten a berendezési tárgyakkal egészült ki a tananyag)
Azt is megtanultuk, hogy - ellenben a szelídgesztenyével - a vadgesztenye nem ehető, sőt mérgező az ember és a legtöbb állat számára - kivéve az őzet és a mókust. A makkról mindenki tudta, hogy a mókus és a vaddisznó kedvenc eledele, de azt nem tudták, hogy a madarak és az egerek is szeretik.
Mindegyik termést végigvettük alkotórészeik szempontjából is, így péntekre a gyerekek már jól ismerték a husk, shell, skin, flesh, és seed szavakat is.
Ezen a héten a termések mellet megemlékeztünk egy jeles napról, Szent Márton napjáról. Sokat beszélgettünk arról, hogy miről is nevezetes Szent Márton, és a koldussal való találkozásának történetét már mindegyik gyerek ismeri, sőt azt is tudják, hogy hogyan kerülnek a libák a történetbe. A libák mellett természetesen megbeszéltük azt is, hogy ez a nap a népi hagyomány szerint a téli évnegyed kezdő napja, és mivel ilyenkor már hidegre fordul az idő, elkezdődik az eddig kinn legelő állatok beterelése is. Beszélgettünk a szőlő betakarítás, a szüret végéről is, és arról, hogy hagyományosan ez a nap az első lehetőség az újbor megkóstolására.
Természetesen az elmaradhatatlan lámpások is elkészültek az e heti vizuális foglalkozás keretében a nagycsoportosok szalvétatechnikával díszítették az üvegeket, amibe később a gyertyák kerültek. A nagyok már a lámpás és a benne lévő fény szimbolikájával is megismerkedtek; tudják, hogy a fény a jóság és szeretet jelképe-amit Szent Márton is képviselt, és a téli napokon az egyre hamarabb érkező sötétséget is eloszlatja.
A heti ének is a fényhez kapcsolódott- a gyerekek nagyon hamar megtanulták és megszerették a "This little shine of mine" című dalt. Ezzel a dallal kísértük a pénteki lámpás felvonulást is, amit egy igazi "libauzsonna" előzött meg, libazsíros friss kenyérrel, tepertővel, hagymával.
A Shetland csoportban a liba ürügyén újra „előkerültek” a háziállatok, kicsit átismételtük, hogy „angolul mit mondanak” z egyes jól ismert ház körül állatok, illetve, a növendék állatok eltérő megnevezésével is megismerkedtek. Ebben a csoportban a heti kedvenc mese a „Squash and sqeeze” volt, melyet Ms Csillának nap mint nap el kellett olvasnia, és a hét végére annyira megismerték a történetet, hogy Marci és Natali főszereplésével elő is adták a többieknek.
Természetesen az ősz kapcsán itt is téma volt a termések, és a vizuális foglalkozás keretében gyönyörű bab-keretes gyümölcsmontázsok készültek. Ms Csilla nyelvi fejlesztő „Potato Pals” foglakozásai közkedveltek a középső csoportosok körében. Az egyik ilyen foglalkozás alkalmával, mikor a gyerekeknek minél több „flash card” ot kell gyűjteni helyes válasz megadásával, Marcinál a játék végén egy sem volt, s ezen mindannyian meglepődtünk. Marci azonban hamar megmagyarázta a hiányosságot; Ő bizony testvérének, Hubának gyűjtötte a kártyákat.
