Nagy várakozásokkal néztünk elébe, kik lesznek vajon az új gyerekek, az új társak, kik fogják színesíteni a napjainkat, miféle személyiségek találkozóhelye lesz a Green Pony. 

Röpke két hét alatt összeszokott a kis csapat; a régiek visszataláltak a jól megszokott rendbe, az újak pedig szinte fénysebességgel sajátították el a napi rutint, szokásokat, szabályokat. Legkisebb társunk, aki még csak 16 hónapos, már a második naptól kezdve bátran és nevetve, nagy lendülettel veti bele magát a rá váró kalandokba. Szofi és Lea pedig mintha mindig is hozzánk jártak volna, otthonosan mozognak, kezdeményezők, alkalmazkodók. Aki a hét elején pedig még félt az alvástól, mint a tűztől, mostanában mélyen és nyugodtan alszik a többiekkel.

Hogy mi mindent csináltunk? Lássuk a dalokat először: megtanultunk egymás nevét Mr. Froggy segítségével; megtanultunk egy dalt a sorakozáshoz; egy dalt a rendrakás kapcsán; tudjuk már mi a kör, és mit jelent a criss-cross (vagyis tudunk törökülésben ülni); az esős napok miatt már gyakoroltunk egy esőűző és egy hangutánzó dalt is; s egyre jobban megy a London bridge is falling down című dal és a hozzá kapcsolódó körjáték is. Ó és a nagy kedvenc: az Open them, shut them című énekes mondóka!

A dalokon kívül folyamatosan tanuljuk, hogyan érezzük jól magunkat az oviban úgy, hogy közben ne bántsunk másokat, és ne essen bajunk nekünk magunknak sem. Tanuljuk a helyes fürdőszoba használatot, az étkezésekhez kapcsolódó illemszabályokat, tanulunk öltözködni, vetkőzni, hűűű, felsorolni is sok!

Na de lássuk a legfontosabbat, hogy miket játszottunk eddig.

A homokozó tetején álló vízben papírcsónakokat úsztattunk, a víz tetejéről pedig megpróbáltuk kihalászni a bedobált labdákat - sokat kellett ügyeskedni, nyújtózni, hogy elérjük őket, s nem is volt veszélytelen az akció… :)!

Ugróiskoláztunk, fociztunk, labdafogóztunk.

Zenére mozogtunk, majd amikor a zene hirtelen leállt, össze kellett érinteni azt a testrészünket, amit az óvó néni bekiabált.

Nagy sikere volt az eső miatt a szobában felépített akadálypályának. Bukfenc, páros lábbal ugrás, kúszás, húzódzkodás, egyensúlyozás, szigetek, ösvények...  Igazi bátorságpróba!

Alkottunk is. Az együtt gyűjtött szín szerint csoportosított kavicsokat felragasztottuk egy kartonpapírra, ez lett a virág közepe, az udvaron talált sárga falevelek pedig a virág szirmai. Nagyon szép lett! És még sokáig gyönyörködünk majd benne. Nem úgy, mint a homokozóban gondosan elhelyezett, de múlékony, pompás levélkompozícióban.

Játszottunk színházasdit is. Először a táncosnők mutatkoztak be, majd a héten fókuszban lévő The lion and the mouse című mesét jelenítettük meg. A mesét annyira megszerették a gyerekek, hogy az olvasások alkalmával már együtt kiabálták „a refrént”: „The hippo can’t help. The stork can’t help”, … „I can help - says the little mouse.” Amikor eljátszottuk a történetet, Barnus igen félelmetes oroszlánt alakított, nagyon mérgesen ordított, a kicsi egérkék pedig igazán félénken cincogtak.

Vendégségben is voltunk. A lányok feldíszítették az udvari kisházat, a fiúk pedig hivatalosak voltak egy több fogásos ebédre. Martin és Barnus nem mentek üres kézzel…

Az iskola-előkészítős nagyobb lányok bonyolult fejtörőkkel birkóztak, amikor csak lehetett, szinte függővé váltak… :)

Eseménydús, sűrű heteket zártunk, de már alig várjuk a folytatást…