Színes gyümölcstálon érkezett hozzánk az ősz gazdagsága. Megfigyeltük, megneveztük, kettévágtuk, megszagoltuk és mind megettük, ami csak volt a tálon. Nagy sikert aratott a füge is, bár nem sokan láttak még ilyet!

A gyümölcsös hét kapcsán a The very hungry caterpillar című Eric Carle című mese került feldolgozásra. Egy borongós délutánon igyekeztünk mi magunk is megformálni a kis hernyó által elfogyasztott ételek sokaságát, bár a só-liszt gyurma jól sikerült, élénk színei főként szabad alkotásokra ösztönözték a gyerekeket . Egy másik kézműves foglalkozás alakalmával őszi fakompozíciókat kreáltunk. Barnusék annyi termést és színes levelet gyűjtöttek, hogy mindenki a kedve szerint válogathatott és ragaszthatta, díszíthette az eredetileg kopasz, csupasz kartonpapír-fáját. Szofiék óriásdiójának pedig mindenki a csudájára járt.Az Apple tree, apple tree will your apple fall on me kezdetű körjátékban a kör közepén álló és a kezében almát tartó „fa”, attól függően, hogy milyen gyümölcsöt tartott az ágain, változott pear, plum or fig tree-vé, így a dal szövegét is átírtuk természetesen…

Elkezdtünk egy kis angol mondókát is tanulgatni, bár ez még egy kis gyakorlást igényel:

Five red apples hanging in a tree (Hold up five fingers)
The juiciest apples that you ever did see. (Stroke your tummy)
Along came the wind (wave your two hands) and gave an angry frown (eyebrow is crossed) And one little apple came tumbling down (One finger falls, two fists turning around eachother)
Four red apples, hanging in a tree, etc.

Amikor már túl sok volt a gyümölcsből, elő-elővettük a Hokey-pokey című vidám dalocskát és jól átmozgattuk vele magunkat.

Október elsején a zene világnapja alkalmából hozzánk is ellátogattak a hangszerek. Izabella, egy nagyon kedves pesti zongoratanárnő mutatta be őket nekünk. Hatalmas zsákjából meglepően sok ütős, fúvós, húros hangszert vett elő, amit aztán mi is kipróbálhattunk, megszólaltathattunk egyenként és aztán közösen is. A legnagyobb ámulatot a harsona keltette. Izabella szerint nagyon nehéz megfújni, mert közben az ajkainkat is rezgetni kell, de nagy ámulatunkra a gyerekeknek ez szinte mind elsőre sikerült. Azt is megtudtuk kedves kalauzunktól, hogy van egy olyan hangszerünk (MINDENKINEK!), ami mindig nálunk van, és a torkunkban lakik.