Ezen a héten az állatok élőhelyeikről tanultunk. Megbeszéltük, hogy mi az élőhely fogalma, és hogy ezek mik lehetnek. Beszéltünk a tóról, folyóról, tengerről, a sarkvidékről, az erdőről, a dzsungelről, a hegyvidékről és a sivatagról. Már tudják a gyerekek ezen élőhelyen előforduló közismert állatokat, és tudják az élőhelyek legfontosabb jellemzőit, azt, hogy milyen időjárás jellemző ezeken a helyeken- meleg, esős, száraz, vagy hideg-és megbeszéltük azt is, hogy ezek a jellemzők hogyan hatnak az élőhely növényeire és állataira. Például tudjuk már, hogy a sarkvidéki hideg ellen az ott élő állatok vastag bundájukkal védekeznek, hogy a dzsungel párás, esős meleg időjárása dús aljnövényzetnek és ez által rengeteg állatfajnak ad otthont. A Shetland csoportban már tudják, hogy a tó állóvíz, ellentétben a folyóval, ami folyik, és azt is megjegyezték, hogy a tenger sós vize különbözik a tó édes vizétől, ezáltal az ezekben élő állatok is különböznek egymástól.

A heti vizuális tevékenység egy nagy közös festés volt, aminek során a gyerekek egy hatalmas papíron közösen festették meg a különböző élőhelyeket.
A heti mese két különböző élőhelyen lakó egérről szólt: „The town mouse and the country mouse”
A mese sugallt tanulságával szemben sok gyerek kijelentette, hogy ő bizony inkább a városban maradt volna a sok finomság között, mert nem fél a macskától.  Az új énekes mondókánk a „hiccup-hiccup go away” sok gyerek csuklását űzte el a héten.

A Falabella csoportos kicsik egyszerűbb változatban csak az erdei és a tengeri állatokról tanultak a héten. Talán Zoé jeleskedett leginkább a róka, barnamedve és a mezei nyúl felismerésében, Dinit és a legtöbb gyereket viszont a sós vizek élővilága varázsolt el a héten léginkább. Egyik kedvenc könyvük  - „Commotion in the Ocean” naponta előkerült és újra és újra meghallgatták, megnézték, hogy miféle állatok élnek a tengerek és óceánok vizeiben. Tudják, hogy a medúza veszélyes lény és hogy a koralloktól is távol kell tartani magunkat, ellenben gyönyörűek és sok színes halnak adnak otthont. Felismerik a polipot, cápát és azt is – talán – megjegyezték, hogy az óceánok legnagyobb állata – a bálna – nem is hal, hanem emlős.

A témához remekül illett a „One, two, three, four, five, once I cought a fish alive” című dalocska, mely természetesen jó ürügyet adott egy kis matematikára – nagy „hálóba” tettük az oviban fellelhető valamennyi tengeri „herkentyűt” majd azokat kifogva megszámoltuk és színek szerint csoportosítottuk őket. A hét meséje – Márk örömére (teknős ás béka-fun lévén) – a „Squishy turtle and firends”  című történet volt.
Márk édesapjára már csak az első nap tartott igényt, így jelen volt az ebédnél is, amikor Natali – meghallva, hogy magyarul biztatja kisfiát az ebéd elfogyasztására – „rászólt”: „English, please!"

A Dartmoor csoportban a héten már nem csak egyszerűen a lehetséges élőhelyekről beszéltünk, de bizony előkerült egy óriási, színes, állatokkal illusztrált atlasz és földgömb is. Kiderült, hogy sokan nem először látnak ilyesmit és egy két kontinenst fel is ismert Zsombi és Gergő. Petra rögtön rábökött Afrikára és elárulta nekünk, hogy ő már egy egész elefántcsordát látott vonulni a szavannán. Megtanulták azt is, hogy az Antarktisz a Föld déli sarkvidéke és ott a pingvinek élnek, az északi sarkvidéken pedig a jegesmedvék.
Sokat beszéltünk, tanultunk a farmon élő állatokról is, melynek kapcsán Ms Kata elbábozta a „Three little pig” meséjét. Ez annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy egy kis segítséggel ugyan, de utána ők maguk is előadták a mesét. Közös erővel elkészült egy nagy hegység, melyre mindenki állat képében odarajzolta magát. Találgatni sem kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, a ló Petrát, a kígyó Zsombit jelképezi. Sven oroszlánként ábrázolta magát, Gergő pedig zsiráf képében legelészett a hegy lábánál. Hosszas távollét után ismét a csoportban üdvözölhettük H. Petrát, aki nagyon nagy örömmel csatlakozott barátnőjéhez.