Ezen a héten az ősz témakörében rátértünk az őszi gyümölcsök megismerésére. A nagycsoportosok minden őszi gyümölcsöt ismertek, de a hét végére sikerült tisztáznunk azt is, hogy például a banán miért nem őszi gyümölcs, és beszélgettünk a déligyümölcsök mibenlétéről is. A középső csoportos Noa, aki sokszor megjárta már Afrikát ügyesen megjegyezte, hogy azok olyan országból valók, ahol télen is meleg van.

A téma adta a lehetőséget még több egészséges táplálkozásra, hiszen a gyümölcsökről elsősorban nem beszélgettünk, hanem ettük őket, és miután végigkóstoltuk valamennyit, a gyerekek már becsukott szemmel is meg tudták különböztetni mindet, sőt megbeszéltük, hogy melyik édes, melyik savanykásabb, melyik lédúsabb és melyik kevésbé. Megismerték a gyümölcsök részeit angolul is, és egy képekkel illusztrált mesén keresztül pedig végigkövethették egy almafa fejlődését, a mag elültetésétől egészen a szüretig. Az egészséges táplálkozás mellé belefért a héten egy kis nassolás is, a gyerekek saját készítésű almáspitéje pillanatok alatt elfogyott uzsonnára. A gyönyörű gyümölcstál megihletett minket, és evés után a maradék gyümölcsöket nyomdázásra használtuk, a fél almákból pedig sünik készültek, akik papír leveleket cipeltek a hátukon.

A héten megismerkedtek a gyerekek a három "színváltós" cica történetével, és a mese után Dalma és Csenge jó szokásukhoz híven elkérték a mese képeit, és saját játékukon keresztül dolgozták fel újra. Dalma kirakta a képeket a szőnyegre, és az én segítségemmel, miközben újra meséltem a mesét, ők a kezembe adták a soron következő képet, amit csak akkor fogadtam el, amikor a hozzá kapcsolódó angol kérdésre helyesen választottak. Ezt az ő kívánságukra legalább 10-szer megismételtük, így azt gondoljuk, a meséhez kapcsolódó angol szavak biztosan rögzültek:)

A középső csoportban a flashkártyák mint mindig, most is nagy sikert arattak, és a gyümölcsöket ábrázoló képeket csoportosították megadott szempontok szerint. (szín, és aszerint, hogy melyik gyümölcs terem meg nálunk, és melyik nem.) Ezen a héten előkerült a régi kedvenc mese a The very hungry caterpillar. Andráska szabad játékidőben is a könyvet nézegette, és lelkesen kérdezgette a gyümölcsneveket. Néhány nap után a gyerekek már Miss Csillával együtt mondták a mesét, és a hét napjait is felosztották maguk között, hogy ki mit mond. Zenei nevelésből egyenletes lüktetést tapsoltunk, ütögettünk váltakozó és keresztezett módon. Ezt a nagyon nehéz"tap-tap-cross-cross' gyakorlatot a hét végére már mindenki ügyesen csinálta . Az „Apple tree, apple tree” körjáték is örökzöldnek mondható. Anci mindig az óvónénit választotta be, így mindig volt egy óriás almafa is. :) Az almafestésnek mindenki nagyon örült, és remek munkák születtek a gyerekek kezei alól.