Nem kis „meló” az öltözködés! És sajnos nem is lehet megúszni! Napjában többször is bekövetkezik ez a szörnyű pillanat, ez a fárasztó, ámde szükséges rossz. A héten szenvedéseink eme specifikus tárgyának külön figyelmet szenteltünk.

Dalválasztásaink a témához igazodóan a testrészekről, színekről, és egy ruhákhoz kötődő mesterségről: a cipészről szóltak. Énekeltük a Hokey-pokey-t, a Head and shoulders, knees and toes-t, Cobbler, cobbler mend my shout, a When I say red-et.

Beszélgettünk arról, hogy melyik évszakban milyen ruhát veszünk föl, és miért azt, majd ennek alapján csoportosítottuk a flashcardokat. Szofit körberajzoltuk, majd sziluettjét szépen felöltöztettük, az alsóneműtől kezdve, a kabátig mindent ráaggattunk. Összemértük a sáljainkat is: Barnus barna nyakbavalója volt a legrövidebb, az óvó nénijé a leghosszabb sál a gyűjteményben.

A The smartest giant in town című mese örök kedvenc. Egy jószívű óriás, George, bár nagyon büszke új ruháira, mégis elajándékozza őket a bajba jutott állatoknak. Teszi ezt mindaddig, míg szinte már semmi nem marad rajta, s így lesz a legcsinosabb óriásból ismét a legelhanyagoltabb, ütött-kopott öltözetű óriás a városban. A gyerekek a hét végére már mind fújták George szavait: „What’s the matter?” „Cheer up!”.

Smartest Giant In Town video

A vizuális foglalkozásokon színeztünk embert, pecstelő technikával festettünk libát, Márton-nap alkalmából pedig a szülők bevonásával - egy kiadós libazsíros, tepertős, és mind a tíz ujjat nyalogatós, süteményes lakoma után - elkészítettük a lámpásokat. A napocskás, libás, vonatos, focilabdás, virágos mécseseket aztán egy halogénes lufi társaságában a kezünkbe vettük és felkerekedtünk, hogy megkeressük Mártont, aki az érdi sétáló utca egy bokros részében bujkált, megannyi hófehér lufiliba között.

Itt szeretnénk megragadni az alkalmat és megköszönni Barnus édesanyjának azt sok eszközt amivel elhalmozta az óvodát, hogy a felvonuláshoz a lámpásokat elkészíthessük, valamint Mimi-mamának a sok szép angol mesekönyvet a hiány pótlására és a gyerekeket ámukatba ejtő csodálatos világító lufikat, melyek segítségével könnyen megtalálták a libák közt rejtőzködő Mártont. :)

A ruházkodásnak a vásárlás is a velejárója, így pénzérmék kopírozásával elkészítettük saját fizetőeszközünket, beüzemeltük Mimiék ajándékát, egy vadiúj pénztárgépet - amelyen még bankkártyával is lehet fizetni!!- majd őrült vásárlásba kezdtünk. Főleg persze gyümölcsöt, zöldséget vettünk, de az is kiderült, hogy mindenki született pénztáros. Kiderült, az is hogy Szofi vérbeli kereskedő, aki még az ananászt is képes ránk tukmálni liszt helyett , Patrik pedig a piknikezés megszállottja.

A héten volt zene, tánc és lovaglás is. A ritmusra még kicsit nehezen, de egyre ügyesebben éreznek rá a gyerekek. Ha pedig legyőzzük az éneklés terén a csoportra jellemző félénkségünket, nagy meglepetésekben lesz részünk…  

Márton napi lakománk: