Miután megbeszéltük, milyen sok ember lakik Budapesten, a nagyvárosokban, s hogy ezek az emberek, mi magunk is kénytelenek vagyunk a boltba lejárni, ha éhesek vagyunk, már csak az volt a kérdés, hogy honnan kerül a boltokba az a sok minden: kenyér, virsli, sajt, hús, tojás.

Kiderítettük, hogy melyik állatot miért tartjuk, kinek mi a feladata, haszna, mit adnak nekünk gondoskodásunkért cserébe. Megszámoltuk kinek hány lába van, megneveztük a testrészeket is, ki hogyan „beszél”, és hogy néz ki, melyik állat kisebb, nagyobb egymáshoz viszonyítva.
Játszottunk boltosat, adtuk-vettük a termékeket.
Építettünk farmot, mindenkit a maga fajtájával raktunk az ólba, az istállóba, vagy a kis házba.
Az állatok megnevezése kapcsán elénekeltük, felfrissítettük az eddig tanult dalokat, s megtanultuk a The farmer is in the dell című végtelenített változatát is.. Ebben a dalban annyi állatot lehet szerepeltetni, ahány gyerek van, s a dalhoz kapcsolódó játék során egyre több játszó zsúfolódik egyre kisebb körbe, melyet a gyerekek nagyon élveznek.

Megvitattuk, mi a különbség a vadállatok és a háziállatok között, hogy hol él az egyik, s azzal szemben a másik, hogy ki mit eszik. De arra a kérdésre, hogy vajon az őzike vadállat-e, sokan nemmel válaszoltak, hiszen az olyan félős, édes, ártatlan kis jószág… 

A hét legizgalmasabb, legemlékezetesebb eseményét a sóskúti tanyán tett látogatásunk jelentette, melynek csupa kaland volt minden perce. Péter bácsinak, a tanya tulajdonosának, ízes beszéde, karakteres személye a gyerekeket, s minket is egy pillanat alatt levett a lábunkról. S hogy mit láttunk a tanyán? Láttunk egy embert, kinek szakálla volt kender, na jó az épp nem, de hogy a füle mögül akasztotta le, attól mindenkinek elkerekedett a szeme, tátva maradt a szája. Aztán láttunk tehenet, amit ott fejtek meg az orrunk előtt, hallgattuk, hogy spriccel a tej a vödörbe, majd kis idő elteltével meg is kóstoltuk a Panni tejét. S Barnus kérdésének köszönhetően, miszerint hogyan lesz a fűből tej, azt is megtudtuk, hogy a tehénnek 4 gyomra van, s hogy melyik gyomra mire való. Megcsodáltuk a tehénlepény, a lócitrom és kecskebogyó közti különbséget, láttunk napos csibét, borjút, libát, kecskét, bikát, s ültünk lóháton. De nem csak ültünk, de álltunk is, sőt feküdtünk, az ügyesebbek meg hátrafelé is lovagoltak, meg még a szemüket is becsukták. Hazaindulás előtt meghemperegtünk a szénakazalban, ugráltunk egyik báláról a másikra, élveztük a természet felszabadító, nyugalmat biztosító jóságát. Majd fő attrakcióként Kati spontán ötletén felbuzdulva, a tanya mindenese kibélelt számunkra szalmával egy kordét, melyen az egész csapat kényelmesen elhelyezkedett, s meglódult velünk a lovacska hazafelé. Sajnos nem vitt házig, csak a közeli buszmegállóig. A sok séta, a szabad levegő, a mozgás, az élmények hatására az oviba érkezve pedig mindenki egy pillanat alatt eldőlt, mint a zsák.

A tanyán szerzett élmények hatására a gyerekek napokig lovacskázósat játszottak, tehenet fejtek, gazdálkodtak, állatokat tartottak.

Azt hiszem, ezt a kirándulást nem felejtik el egyhamar!!

Elérkeztünk május első vasárnapjához, a várva várt, orgonavirágos ünnephez, amelyre heteken át készültünk.

Sokat beszélgettünk, próbáltuk megfogalmazni, mit is jelent Anya a számunkra. Lázasan készülődtünk, hogy a legszebb ajándékokkal halmozzuk el azt a személyt, akinek a jelenléte olyan természetes számunkra, hogy szinte észre sem vesszük, mégis olyan nagy szükségünk van rá, mint a levegőre. Végiggondoltuk mit tesz értünk anya nap mint nap, s mi mindent tett értünk, amikor még járni és beszélni sem tudtunk. Anyák napja alkalmából beszélgettünk a házasságról, szerelemről, születésről és a bébi állatokat is számba vettük. A Sehány éves kislány történetét néma csendben hallgatták végig a gyerekek.

Heteken át zajlottak a munkálatok, hogy a tőlünk telhető legszebb műsort készítsük hálánk jeléül az anyukánknak. A gyerekek ezekben a napokban meglepően nagy fegyelemmel és szorgalommal igyekeztek; egyet akartunk mindannyian. Tudtuk, hogy fontos dologra készülünk. Rengeteg dalt tanultunk meg nagyon rövid idő alatt (pl. Rock-a-bye, baby; Orgona ágak; Mummy takes good care of me; I love my mummy,;1, 2 I love you; Feelings, feelings, Little Peter rabbit) s rengeteget kézműveskedtünk, festettünk, vágtunk. Készült szívecske tükörrel, pillangó a tenyérlenyomatunkból, virágocska az arcképünkkel benne, cserepes papírvirág, és rajzok anyáról. Előtérbe kerültek a papás-mamás szerepjátékok, és még a fiúk is ringattak, öltöztettek, mosdattak babát. Az udvari játékok alkalmával pedig Kati és Robi készített villáminterjúkat a gyerekekkel, melyet kisebb technikai malőrök után, de végül mégis sikerült levetítenünk a szülőknek..

A műsor végül nem egy anyuka szemébe csalt könnyeket. A gyerekek lelkesen, izgalommal várták, hogy végre megmutathassák, mit tudnak, hogy végre előkerüljön a sok titkos meglepetés. Mimi Földanyaként debütált, Kornél igazi hősként beugrott egy kiugró gyerek szerepébe, ezzel megmentve a műsort, Patrik - aki egyébként nem a szereplésről híres – most kieresztette a hangját, Martin és a legkisebbek is énekeltek, nem kellett senkit noszogatni. A karácsonyi műsorhoz képest a csoport most már igazi csapatként működött, összehangoltan, egymásra figyelve, s mindenki magát egy kicsit a háttérbe helyezve engedte át a főszerepet az édesanyáknak.

- a víz fontosságáról, mibenlétéről, élővilágáról két hétben -

Alapos vizsgálat tárgyává tettük a vizet. Megállapítottuk milyen a színe, a szaga, a formája, az íze. Gondolkodtunk azon, hogy lehet az, hogy a Föld felületének túlnyomó részét víz borítja, nekünk mégis vigyázni kell az ivóvízre. Megbeszéltük melyik víz iható, melyik nem és miért. Mi a különbség a tengervizek és a tavak, folyóvizek, forrásvizek között. Honnan nyerjük az ivóvizet? Ennek megértéséhez a Drippy, the raindrop című kis mesét használtuk fel, amit a gyerekek nem untak meg hallgatni. A történet a víz körforgásáról szól: a tenger felszínét felmelegíti a Nap, Drippy, a kis vízcsepp elpárolog, a sót nem viszi magával, felszáll egy felhőbe, hogy ott lehűljön, a szél elviszi a felhőt a hegyek felé, ott kicsapódik, eső formájában lehullik, be a folyóba, onnan pedig visszafolyik a tengerbe, és kezdődik minden elölről.

Vízről általában folyékony állapotában beszélünk, de a víz tud kemény is lenni, szilárd, ez a jég, de a víz a levegőben is megtalálható. Víz a hó, a jeges eső, a köd, a pára is. A hőmérsékletváltozást követve néztük, hogyan alakul át a víz minősége. Lefagyasztottuk, felengedtük, majd felforraltuk, egy hideg poharat a gőz fölé tartottunk és néztük, hogy jelennek meg rajta a kis vízcseppek. A homokozóban a hegyről a tavakba, folyókba lefolyó vizet és a víz munkáját szemléltetendő, közös munkába fogtunk. Bogi, Barnus a hegyet magasította, Lili a tó medrét ásta, Domi, Patrik a folyó útját jelölte ki és mélyítette. Mikor készen voltunk a munkálatokkal nagy vödör vizet borítottunk a hegy tetejére, s néztük hogy kanyarog a víz a kijelölt úton, hol áll meg, hol akad el, hol kell tovább ásni, s hogy milyen lyukakat fúr a homokhegybe zúduló vízsugár.

Megnéztük mi lebeg a vízen, mi süllyed el benne, hajtogattunk papírhajót. Megfigyeltük, hogy a cukor és a só feloldódik a vízben, de az olaj nem keveredik vele, úszik a víz tetején. Összeszedtük, hol találunk a környezetünkben vizet és mire használjuk azt. Főzünk, locsolunk, tisztálkodunk vele, hűsölünk, játszunk benne, utazunk általa, de a legfontosabb, hogy legtöbbször a szomjunkat oltjuk vele. Víz nélkül nincs élet. Nem él sem ember, sem növény, sem állat.

Megnéztük milyen állatok élnek a tengerekben, az óceánban, ehhez a Commotion in the ocean című nagy színes képeskönyvvel alapoztunk, meghallgattuk, hogy beszélgetnek a delfinek, a bálnák, a rozmárok, milyen kicsi lyukon is képes átpréselni magát a polip, hogy táncolnak a medúzák, majd pénteken ellátogattunk a Tropicariumba, hogy élőben nézzük meg mindazokat az állatokat, amelyeknek a nevét már kívülről fújjuk angolul. Megemlítettük az édesvizekben és az azok közelében élő állatokat is, de ennek alaposabb mélyítésére sajnos nem jutott időnk, mivel április elsején beállított hozzánk egy igazi, vérbeli bohócdoktor és nem mellesleg óvó bácsi is, aki egy órán át szórakoztatott minket, varázsolt, megtanított minket is egy-két varázsigére, mint például a „prici a paraca, meg a pruca”. Bűvészkedett, ügyességi feladatokat adott a gyerekeknek, tojást költetett a lányokkal, óriáscipőbe bújtatta Domit és Martint, így versenyeztette őket, ki tud gyorsabban átcsoszogni a terem túlsó oldalára, vagyis interaktív, önfeledt időt töltöttünk a társaságában.

A két hétben elővettünk már ismert dalokat és újakat is tanultunk. A Here we go round the mulbery bush-t átköltöttük úgy, hogy különböző vizes tevékenységeket jeleníthessünk meg közben, a gyerekek adták az ötleteket: This is the way we wash our face, brush our teeth, jump int he puddle stb. A sailor went to sea, sea, sea nagy kedvence lett mindenkinek, de énekeltük a 5 little speckled frogs című slágert is, megtanultuk a Fishy, fishy in a brook című mondókát, a 1, 2, 3, 4,5 Once I caught a fish alive című dalt. A tápláléklánc kapcsán 3D-s könyvet nézegettünk és egy dalt is találtunk, ami abszurditásánál fogva igencsak megragadta a gyerekek képzeletvilágát: There was an old lady who swallowed a fly…

A hét kedvenc játékos feladatai közé tartozott a „Színcápa”: egy gyerek áll középen, ő a cápa, a többiek a terem két végében helyezkednek el, s amikor a cápa bekiabál egy színt, azoknak kell átfutniuk a terem átellenes oldalába, akiknek a meghatározott színű hal van a kezében, s vigyázni, a cápa el ne kapja őket. De szerették azt a játékot is, amikor a cápa körül egy kötél van a földre helyezve, s mikor a cápa azt kiabálja, „Swim int he sea”, a kör körül álló gyerekeknek ki-be kell ugrálni a kötélbe úgy, hogy a cápa ne tudja elkapni őket.

Mielőtt elkezdtünk volna az évszakváltással foglalkozni, 3-án megismerkedtünk a walesiek nemzeti ünnepének sárkányos, harcos legendájával. A jégsárkány és a tűzsárkány küzdelmét lélegzetvisszafojtva hallgatták a gyerekek, s a történet hatása alatt telt az egész hét, szinte minden szabad játéktevékenység e téma körül forgott..

Beszélgettünk Wales-ről, hogy hol található, a nemzeti jeképeikről, nárciszról, sárkányos zászlóról, póréhagymáról, love spoon-ról, a love spoon jelentéséről, az azon található szimbólumok jelentéséről, s természetesen elkészítettük mi magunk is a mi szerelem kanalunkat.

Kedden már áteveztünk a tavasz jellegzetességeinek, a télből tavaszba való átmenet változásainak megfigyeltetésére. Észrevételeztük, hogy egyre melegebben süt a nap, melegszik a levegő, melegszik a talaj is. Ébredeznek a téli álmot alvó állatok, a kert tele van bodobáccsal, gyűrűznek a földigiliszták, nyomják a rügyeiket a fák, vrágzik a mandulafa, s megannyi kis apró jel, ami híreket hoz a tavasz közeledtéről.

Ültettünk nárciszt és krókuszt, s kis magokat a földbe, amiből még nem tudjuk mi lesz, de mi locsolgatunk szorgalmasan, majd csak előbújik valami. Megbeszéltük hogyan lesz a magból kifejlett virág, milyen állomásokon megy keresztül, mire kivirágzik, majd hogyan hullatja el a magjait, azok hogyan kerülnek ismét a fölbe, s hogyan ismétlődik ez a folyamat vég nélkül, körbe-körbe, ahogy Eszter mondta, mint az óramutató járása. Az állomásokról kártyákat készítettünk, amit a gyerekeknek kellett sorrendbe tenniük, angolul megnevezve a történés folyamatait.

Kísérleteztünk is. Nagy ámulatunkra, felnőttekére egyaránt, a hófehér szekfű, mikor ételfestékes, színezett vízbe állítjuk, a festéket szirmai legvégébe juttatja, így festi magát cirmosra. Így lett nekünk piros, kék, zöld és sárga szekfűnk, a “keresztezés” után pedig narancs és lila!

Csíráztattunk babot, lencsét, a személyes zen kertecskénk pedig a jövő héten készül belőle. Megismerkedtünk a Jack and the beanstalk című mesével is, aminek feldolgozására az udvaron került sok. Az óriás volt a fogó: FI, FO? FU! FUM! I can feel the smell of an Englishman. A többiek meg szaladnak.

A tavasszal kapcsolatban rátaláltunk egy nagyon kedves kis mesére, amelynek szereplőiről álarcot is készítettek a gyerekek, s így adták hírül egymásnak, csak úgy, mint a könyvben megjelenő kis állatok, hogy Itt a tavasz! (It’s spring: https://www.youtube.com/watch?v=7HOqQ7uCLxA&list=PLC92B77396DDC1845)

Természetesen ezen a héten is énekeltünk, mondókáztunk, játszottunk

https://www.youtube.com/watch?v=DobrRgD5aOU

Mary Mary quite contrary, Spring is green, summer is bright… Spring is here(https://www.youtube.com/watch?v=DobrRgD5aOU), 5 little speckled frogs

A See the little bunnies sleeping című dalocskát a gyerekek legkedvesebb játéktevékenységük során is szívesen játszották. S hogy mi ez a játék? Hát a trambulinban való vég nélküli, önfeledt ugrándozás. Óriási szenzáció, hogy a trambulin ismét áll! Ezt mi is kihasználjuk, így ösztönözzük a gyerekeket a foglalkozásokon való aktív részvételre…

Az évszakfáról, családfáról, leszedegettük a hópelyheket, s felragasztottuk helyette a gyerekek által megfestett, tojástartóból kivágott, gyönyörű virágocskákat. Vágtunk, ragasztottunk, színeztünk és rajzoltunk mindenféle virágot. Nyomdázással virágycserepes virágot festettünk, krepp-papír gyűrögetéssel aranyesőt készítettünk, igazi ágakra. Az ezerszínű virágok kapcsán átismételtük a színeket is. S megtanultuk jópár virág nevét angolul is.

Mindeközben színházban is voltunk. Pénteken pedig elkészítettük a kokárdánkat. Hát igen! Felgyorsultak az események . Kitörtünk mi is a téli didergésből, a sok betegeskedésből, a szobába szorult napokból. Éljenek a fényes napok!

Az elmúlt két hétben az emberi testtel és érzékszervekkel foglalkoztunk a gyerekekkel. Számtalan izgalmas területre veztetett minket a téma. A gyerekek a Eric Carle könyvéből készült és vidám dalocskát megtanulva, azt eljátszva megismerték testük főbb részeit.

A kedvenc résznek a szamár rúgása bizonyult, amikor nekünk jól rajtuk kellett tartanunk a szemünket, nehogy a nagy lelkesedésben egymást találják megrúgni. :)

Nagy élvezettel figyelték azt is ahogy Arghavan körberajzolta egyiküket egy nagy csomagolópapírra és utána a gyerekek instrukciói alapján rajzolta be az arc részeit és színezte ki a testrészeket. 
Sok hasznos fejlesztő játék volt segítségünkre a héten, melyek közül talán a legnépszerűbb a kislány és kisfiú fa-puzzle volt, amit egészen csontig lehetett bontani-összerakni. Martin hihetetlen gyorsnak bizonyult ebben a feladatban. 
Egyik délután önarcképet is készítettek a gyerekek egy tükör segítségével. Patrik - kellő öniróniával elkészített -  rajza itt látható. Esztert azonban nagyon zavarta, hogy nem tudta magát olyan szépnek lerajzolni amilyen a valóságban.

A baba-öltöztetés során Lili volt Edina legnagyobb segítője és a gyerekek utasításait követve, hogy melyik ruhadarab melyik testrésze megy, szépen felöltöztették az ovi valamennyi babáját. 

A következő héten az érzékszervekkel ismerkedtünk meg. A látás, szaglás, hallás, tapintás, ízlelés egy-egy napra elegendő témát adott. 

A legnépszerűbb talán a látás témája volt, hiszen ezen a napon egy vakvezető kutya - Maja látogatott el hozzánk, trénere, Marcsi kíséretében. Maja és Marcsi bemutatták a gyerekeknek milyen lehet a világtalan emberek élete és hogyan tudja ebben őket segíteni egy okos és jól képzett kutya. Maja a rögtönzött akadálypályán figyelmesen vezette végig a vállalkozóbb szellemű gyerekeket. Zsozsi hatalmas szeretettel övezte a kutyust, aki ezt a megkülönböztetett figyelmet szintén viszonozta. 

Az ízlelés megint csak sok nevetésre adott okot, hiszen sok mindent kóstolgathattunk. A pattogatott kukorica elkészítésétől az elfogyasztásig valamennyi érzékszerzünket igénybe vette. Hallottuk ahogy pattog, éreztük az isteni illatát, megfogtuk amikor elkészült és éreztük milyen meleg, természetesen láttuk is és végül megkóstoltuk és megállapítottuk, hogy sós. Bogi szerint a négy alapízhez szorosan hozzátartozik a "jóízű' is .)

A héten Valentin napra is készülődtünk. Délutánonként meghallgattuk St. Valentin történetét aki bátorságával és kitartásával a szerelmesek védelmezője, szimbolumává vált. Péntekre el is készültek a csodálatos szivecskés ajtódíszek és kivágós mozaikképek. 

Sokan már várták, hogy kis barátaikal ujra találkozhassanak a hosszú szünet után, da akadtak náhányan akik még maradtak volna egy kicsit. De az első hét izgalmas témája hamar feledtette a honvágyat.

Megbeszéltük a gyerekekkel milyen élményeik voltak a karácsonyi szünidőben, ki hol járt, hogyan ünnepelte a karácsonyt, milyen ajándékokat kapott, hogyan búcsúztatta az óévet, hogyan köszöntötte az újévet, egyáltalán mit jelent az újév, milyen évszakkal, milyen hónappal kezdődik,milyen szimbolikus ételeket eszünk (lencse, malac), mik a szerencse-szimbólumok, mit jelent szerencsésnek lenni. Az egyik vizuális projektünk ehhez kapcsolódóan a saját szerencse-malacunk elkészítése volt, négylevelű lóherével az arcán.

A gyerekekkel azt is megbeszéltük, hogy a Karácsony a szeretetet ünnepe, ezért gyűlik össze a család, és azért adunk egymásnak ajándékot, hogy örömet okozzunk egymásnak. Megtanultuk angolul a családtagok nevét (mother, father stb.), megbeszéltük ki tartozik a családhoz, hogy ki a legidősebb, legfiatalabb a családban. A gyerekek fényképek alapján meséltek nekünk saját családjukról, így beszélgettünk arról is, hogy vajon ki mossa a ruhánkat, ki javít meg az apróbb dolgokat otthon, ki mesél, ki altat, ki főz, ki játszik velünk, ki hova visz, egyszóval kinek mi a szerepe a családban. Ezután Arghavan krepp-papírból készített egy csodaszép családfát, amire ráragasztottuk a gyerekek fotóit. Azóta is többen meg-megállnak elmerengeni pár percre a fotójuk előtt. Megtanultuk az I love you, You love me, a The more we get together című dalocskákat és 3 versikét is: Mommy finger, Mommy finger where are you?; This is a family; These are grandma’s glasses.

Elolvastunk egy gyönyörű történetet Moz-ról, a nyulacskáról, aki úgy érzi, túl sokan vannak a családjában, túl kevés a hely számára, túl meleg van az odúban, így elindul a téli éjszakában, s az Albatrosz segítségével eljut az északi csillaghoz, a jég és hó birodalmába. Eleinte nagyon örül a szabadságnak, de egy idő után fázni kezd és szörnyen hiányzik neki a családja. Karácsonykor azt is ünnepeljük, hogy a fény legyőzi a sötétséget, hosszabbodnak a nappalok ismét. De vajon miért? És honnan jön a fény? És mire jó? Miért van nappal, miért van éjszaka? Kérdéseink kapcsán így jutottunk el következő nagy témakörünkhöz, a fényhez. Beszéltünk az élőhelyünkről a Földről, majd a Napról és a naprendszerről tanultunk. Modelleztük a naprendszert hungarocell golyókból, papíron, a saját testünkből. Használtunk elemlámpát a fogócskához, reflektort az árnyjátékhoz. Elkészítettük a saját csillagos égboltunkat…

Megtanultuk az Oh, Mr Sunshine című dalt, a Gruffalo’s child című mese kapcsán a félelmeinkről is beszélgettünk picit. Hiszen a kis Gruffalo egyszercsak elindul a téli éjszakába, be a sűrű sötét erdőbe, hogy találkozzon végre a nagy, rettenetes, félelmetes egérrel, akiről apukája annyit mesélt neki. Végül a kis főhős rátalál az agyafúrt, incifinci kisegérre, aki bemutatja neki a Big Bad Mouse-t... Előbb azonban a kis egérnek fel kell ugrani egy fa ágára. S várni egy picit. Míg feljő a hold, s szörnyű árnyékot nem vet a földre… Hát így vagyunk valahogy mi is. Küzdünk az árnyékunkkal. De ahogy a számomra ismeretlen szerző mondja: „Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény.”

Nem kis „meló” az öltözködés! És sajnos nem is lehet megúszni! Napjában többször is bekövetkezik ez a szörnyű pillanat, ez a fárasztó, ámde szükséges rossz. A héten szenvedéseink eme specifikus tárgyának külön figyelmet szenteltünk.

Dalválasztásaink a témához igazodóan a testrészekről, színekről, és egy ruhákhoz kötődő mesterségről: a cipészről szóltak. Énekeltük a Hokey-pokey-t, a Head and shoulders, knees and toes-t, Cobbler, cobbler mend my shout, a When I say red-et.

Beszélgettünk arról, hogy melyik évszakban milyen ruhát veszünk föl, és miért azt, majd ennek alapján csoportosítottuk a flashcardokat. Szofit körberajzoltuk, majd sziluettjét szépen felöltöztettük, az alsóneműtől kezdve, a kabátig mindent ráaggattunk. Összemértük a sáljainkat is: Barnus barna nyakbavalója volt a legrövidebb, az óvó nénijé a leghosszabb sál a gyűjteményben.

A The smartest giant in town című mese örök kedvenc. Egy jószívű óriás, George, bár nagyon büszke új ruháira, mégis elajándékozza őket a bajba jutott állatoknak. Teszi ezt mindaddig, míg szinte már semmi nem marad rajta, s így lesz a legcsinosabb óriásból ismét a legelhanyagoltabb, ütött-kopott öltözetű óriás a városban. A gyerekek a hét végére már mind fújták George szavait: „What’s the matter?” „Cheer up!”.

Smartest Giant In Town video

A vizuális foglalkozásokon színeztünk embert, pecstelő technikával festettünk libát, Márton-nap alkalmából pedig a szülők bevonásával - egy kiadós libazsíros, tepertős, és mind a tíz ujjat nyalogatós, süteményes lakoma után - elkészítettük a lámpásokat. A napocskás, libás, vonatos, focilabdás, virágos mécseseket aztán egy halogénes lufi társaságában a kezünkbe vettük és felkerekedtünk, hogy megkeressük Mártont, aki az érdi sétáló utca egy bokros részében bujkált, megannyi hófehér lufiliba között.

Itt szeretnénk megragadni az alkalmat és megköszönni Barnus édesanyjának azt sok eszközt amivel elhalmozta az óvodát, hogy a felvonuláshoz a lámpásokat elkészíthessük, valamint Mimi-mamának a sok szép angol mesekönyvet a hiány pótlására és a gyerekeket ámukatba ejtő csodálatos világító lufikat, melyek segítségével könnyen megtalálták a libák közt rejtőzködő Mártont. :)

A ruházkodásnak a vásárlás is a velejárója, így pénzérmék kopírozásával elkészítettük saját fizetőeszközünket, beüzemeltük Mimiék ajándékát, egy vadiúj pénztárgépet - amelyen még bankkártyával is lehet fizetni!!- majd őrült vásárlásba kezdtünk. Főleg persze gyümölcsöt, zöldséget vettünk, de az is kiderült, hogy mindenki született pénztáros. Kiderült, az is hogy Szofi vérbeli kereskedő, aki még az ananászt is képes ránk tukmálni liszt helyett , Patrik pedig a piknikezés megszállottja.

A héten volt zene, tánc és lovaglás is. A ritmusra még kicsit nehezen, de egyre ügyesebben éreznek rá a gyerekek. Ha pedig legyőzzük az éneklés terén a csoportra jellemző félénkségünket, nagy meglepetésekben lesz részünk…  

Márton napi lakománk: