Mint a legtöbb ember számára, számunkra is a legnagyobb ünnep a Karácsony, ezért az elmúlt két hétben ezzel a témával foglalkoztunk. Legelőször is "felderítettük" a karácsony történeti, történelmi hátterét, a három királyok látogatásától kezdve, a csillag szerepén át egészen Jézus születéséig. Azt is tisztáztuk, hogy Karácsonykor Jézus születésnapját ünnepeljük, ami idén bizony a 2011.

Mikor a Karácsonyi hagyományokról kezdtünk beszélgetni, a sok finom sütemény készítése és a karácsonyfa felállítása mellett természetesen az ajándékok jutottak először a gyerekek eszébe. De vajon tényleg az a rengeteg ajándék begyűjtése az ünnep lényege? A karácsonyi rohanás és vásárlási láz néha a felnőttek is elfelejtik, hogy bizony nem ez a legfontosabb. Ezért minden nap megbeszéltük, hogy a karácsony a család, a szeretet, a jóság, ünnepe. Az "ajándékközpontú" karácsony képzetét próbáltuk így az elmúlt napokban egy kicsit átformálni a gyerekek képzeletében, sok játékos gyakorlattal, mesével, beszélgetéssel. Ennek megértésében sokat segített a heti mesénk, a „The Grinch, who stole Christmas” A mese-még a nagycsoportosok számára is sok kihívást tartogató szöveggel – egy különös lényről szólt (grinch),  aki megpróbálta ellopni a karácsonyt. Ez persze még az összes ajándék és Karácsonyfa ellopása ellenére sem sikerült neki, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a szeretet, a Karácsony lényege boltban nem kapható

Az első ilyen játék főszereplője sok kis angyalka volt, melyeket a nagycsoportosok Ms Márti iskolaelőkészítő foglalkozásán készítettek. Ezután Ms Szilvi minden nap figyelte a nagycsoportosok viselkedését, és szorgalmasan felírta, hogy melyik gyerek milyen jó dolgot csinált aznap, és hogyan mutatta ki szeretetét társai felé. Ezután, mindenki, akit valamiért meg lehetett dicsérni, rajzolhatott egy mintát az angyalka szoknyájára. Ezen felbuzdulva a nagyfiúk, akik "hétköznaponként" gyakran kutya-macska barátságban vannak egymással, a héten sokszor ölelkeztek, és minden ölelés alkalmával kiabálták, hogy "Ms Szilvi, nézd, hogy szeretjük egymást" :)

A héten ünnepelte 6. születésnapját Sven, aki már két éve jár hozzánk. Az angol a harmadik nyelv az életében és mintha az eredendő kétnyelvűség inkább a segítségére lenne, Sven igen gyorsan sajátítja el a nyelvet ovinkban. Ő rendhagyó módon nem tortával, hanem gyerekpezsgővel ünnepelte születésnapját barátai körében.

 

 Mostanra már nagyon magasra hágott a gyermekekben a Mikulás várásának izgalma, hiszen egyre közelebb a nagy nap. Mi másról is lehetett volna szó, mint a Mikulás/Télapó eljövetelének ünnepéről. A gyerekek persze rögtön sorolták az ünnep legfőbb jellemzőit, bár életkorukból adódóan érthetően legfőképp a külsőségekre koncentráltak. A Mikulás nagy szakállára, piros ruhájára, csizmájára, a szánját húzó rénszarvasra, és persze a kiegészítők közül a legizgalmasabb részre, az ajándékokat rejtő nagy piros zsákra. Ez minden nap megmozgatta a gyerekek fantáziáját, vajon mit fog rejteni idén a puttony? Tisztáztuk persze jó előre, hogy a rossz gyerekek virgácsot kapnak, a jók ajándékot - na de mit? A gyerekek kíváncsiságát kihasználva rögtön sor került egy kis angol szókincsbővítésre, amikor minden gyerek megfogalmazta, hogy mit remél idén a Mikulástól, így ismerkedtünk meg a sweetness, candy, mandarin, winter ice-cream, pastry horn, gingerbread, lollipop szavakkal.
Nagy meglepetést okozott Panka kívánsága, aki határozottan kijelentette, hogy ő semmi mást nem kér, csak virgácsot :)
Ez azért is meglepő, mert Panka az egyik legjobb, legszófogadóbb kislány az egész oviban.Sokat beszélgettünk a Mikulásvárás hagyományairól is, így egyik szülő se ijedjen meg, ha hétvégén a gyerkőcöknek cipőpucolásra támad kedvük, vagy épp tejet és kekszet szeretnének.

 

Ezen a héten egyrészről az ősz témakörét foglaltuk össze, másrészről az adventi időszak jelentéséről és szokásairól beszélgettünk.
A gyerekek nagyon jól emlékeztek minden ősszel kapcsolatos tudnivalóra, akár a gyümölcsökről, akár a termésekről, állatokról akár a természet változásairól kérdeztem őket. Előkerült az "Ismerjük meg az évszakokat" című kirakós játék is, amin a gyerekek tesztelhették a tudásukat arról, hogy felismerik e mely évszakokhoz tartoznak a különböző képrészletek. Miután minden jellegzetes képet a megfelelő évszak táblájába illesztettünk, a gyerekek - természetesen angolul - megfogalmazták, hogy mit látnak az egyes képeken.

Az egyik témakör lezárása után rögtön kezdtük a másikat, hiszen mi az "ovis karácsonytól" számolunk vissza, így ezen a héten számunkra elkezdődött az adventi időszak, a karácsony várásának ideje. Hogy ezt izgalmassá és érdekessé tegyük a gyerekek számára, először is az adventi kalendárium készült el, egy hatalmas karton karácsonyfa, melyen minden gyerek számára egy ablakot készítettünk. Reggelente egy közös éneklés után kinyitásra kerül egy kis ablak, mely mögött egy ovis jel található. Az a gyerek, aki megtalálta a jelét, kívánhat valamit azon a napon, és természetesen egy kis nassolnivaló is jár ilyenkor.
A hagyományok szerint elkészült az adventi koszorú is. A gyerekek előző héten saját kezűleg segítettek a narancsok előkészítésében, szárításában, ami a koszorú egyik díszítő eleme lesz. De azt már nem tudták, hogy a narancson kívül mi fog a koszorúra kerülni, ezért nagy meglepetés és öröm volt nekik, amikor előkerültek a fenyőágak, a gyertyák, a különböző szalagok, az alma és a mikulásvirág. Miután elkészült a koszorú, megbeszéltük, hogy minden héten - egészen Karácsony estéig - eggyel több gyertyát fogunk meggyújtani, és ez nemcsak az ünnep várását jelképezi, hanem azt is, hogy egy kis fényt viszünk a sötét téli napokba.
A nagycsoportosok - mivel nagyon szeretik a hasukat :) lelkesen fogadták azt az ötletet, hogy süssünk egy ehető koszorút is, így készült el az adventi kalácskoszorú, túróval, sárgabarackkal és lekvárral ízesítve, ami még melegen, pillanatok alatt elfogyott uzsonnára.

A hét fénypontja mindkét csoportban a Stir Up Day volt, amikor is az angol hagyományok szerint elkészül a karácsonyi puding és torta. Ms Kati irányításával a gyerekek összeállították a híres angol karácsonyi pudingot. Ms Kati elmagyarázta, hogy a 12 hozzávaló a 12 apostolt jelképezi és miután minden belekerült a tálba alaposan el kell keverni az összetevőket. Keverés közben pedig kívánni érdemes valami nagyon jót a következő évre. A puding tésztájába (a puding az angol gasztronómiában gőzöléssel készült süteményt és nem az általunk ismert krémet jelenti) belekerült két, 20 forintos érme is, mely gazdagságot hoz majd annak a szerencsésnek, akinek a tányérjára kerül az ünnepi vacsora alkalmával. A gyerekek persze teljes áhítattal keverték, kavarták az illatos tésztát, alig akartak túladni a fakanálon.

A sütés mellett kézműves foglalkozásként fűzőlappal dolgoztak a gyerekek, ami nagyon nagy türelmet és kitartást kívánt tőlük, és egy kicsit előkészítette a karácsonyi ajándékkészítési "munkálatokat" is.
Az énekek és versek már a karácsonyi műsor részeként az előadásba fognak beépülni, illetve a You better watch out" című dallal a jó viselkedésre is figyelmeztetjük a gyerekeket, hiszen a Mikulás már kukucskál az ovi ablakaiban.
A középső csoportban Ms Csilla megemlítette az Amerikai Hálaadás ünnepét is és ezen felbuzdulva arról beszélgettek, ki miért hálás leginkább. Marci azonnal kijelentette, hogy ő személy szerint Hubáért hálás - s a többi gyerek az ő példáját követve - Huba hirtelen a reflektorfény központjában találta magát és nem is tudta mit kezdjen ezzel nagy népszerűséggel.
A Falabella csoportban is lázasan készülődnek a karácsony műsorra, Szása is már lelkesen énekli a közismert „slágereket”. Szása egyre nagyobb örömmel jön az oviba és szívesen vesz részt aktívan is a foglalkozásokon. A papírgurigából készült kis mikulások puttonya még üres, de a gyerekek abban a reményben vitték haza művüket, hogy amikor eljön a titokzatos nap, ezt a kis rejtekhelyet is kihasználja majd, hogy mindenféle jóval megtöltse.

A legismertebb zöldségeket – mint a paradicsom, paprika, uborka – már jól ismerte minden gyermek, hiszen reggeli, uzsonna alkalmával is számtalanszor találkoznak velük. Újdonságot jelentett a karalábé, a káposzta, a karfiol és a padlizsán felismerése, melyek "növényi" állapotukban nem hasonlítanak például egy karfiollevesre. De ugyanígy rácsodálkoztak a  krumpli, hagyma, retek, és répa teljes, friss alakjára, mert hogy egész máshoz emlékeznek rájuk amikor azok már a tányérukon várják, hogy elfogyasszák őket. Egy kis párosító játékot is kitaláltunk, nehezítésképp. Az egyes zöldségeket össze kellett párosítani a levelükkel.  Ezalatt persze megtanulták azt is, hogy a zöldségek közül sok a föld alatt nő, de van olyan is, ami jóval a föld fölött, például a futóbab.
Annak tisztázása után, hogy mi a különbség a zöldségek és gyümölcsök között, megtanultuk azt is, hogy a paradicsom mindkét osztályba besorolható, a gomba pedig egyikbe sem.
Ezen a héten Zsombi minden foglalkozást nagyon élvezett, hiszen megcsillogtathatta széles körű tudását a gombák témakörében. Engem megelőzve sorolta a különböző ehető és mérgező gombafajták neveit, egyszer sem keverve össze őket. A csiperke és a légyölő galóca mellett a gyerekek "találkoztak" a mérges pókhálógombával, a nagy őzlábgombával, a róka és a laskagombával és a párducgalócával is. A gombák változatossága annyira megihlette Ms Szilvit, hogy hiszen közösen elkészítették egy jó adag rántott gombát ebéd előtti csemegeként.
Miután a "Répa" című mesét kívülről megtanulták és eljátszották, megbeszéltük azt is, hogy mi mindent lehet a répából készíteni. És bár a répalé és a répasaláta nem mozgatta meg a gyerekek fantáziáját, de a répatortát már nagyon lelkesen készítették- és ették uzsonnára :).
A téma lezárásaként pénteken ellátogattunk a közeli zöldségeshez, ahol mindenki egy-egy zöldséget és gyümölcsöt választott és fizetett ki játékpénzzel alkalmi zöldségesként a pult mögé álló Ms Katinak. Bár tízórai, és uzsonna alkalmával a répa és a paprika nem mindig közkedvelt, aznap amikor a gyerekek saját kezükkel választhatták ki és vásárolhatták meg a zöldségeket, minden elfogyott :)
A Shetland csoportban formákról esett a legtöbb szó a héten. Noa és Viki különösen élvezték a szembekötős játékot, amikor is vakon kellett kitapogatni az eléjük helyezett síkidomokból egy egy meghatározott formát.  Nagyon komolyan vették a feladatlapok helyes kitöltését, mely minden nap valahogyan kapcsolódott a síkidomokhoz. Hanna még annak ellenére is lelkesen válogatta a négyzeteket a körök és háromszögek rengetegéből, hogy nem állt rendelkezésre kedvenc színes ceruzája – a piros.
A Falabellások ezúttal a család témakörét dolgozták fel, melyhez kapcsolódva lelkesen és nagy ölelésekkel kísérve énekelték az „I love you, you love me” című nagy sikerű Barney slágert. Nagyon kedves család montázsok készültek  Ms Márti keze munkáját is dicsérve. A gyerekek nagyon ügyesen meghatározták szüleik, testvéreik hajának színét és formáját, jellegzetes ruházatát. Hogy a játékba a családokat is bevonjuk kicsit, az elkészült képekre nem írtuk rá a családok neveit, csak ezt: „Találd ki, ki-kicsoda a családban?” Reméljük kellemes szórakozásra, és némi vidámságra adtunk okot az öltözőben várakozóknak.  Angi t még azzal is tisztában volt, hogy szülei mit dolgoznak s ezt ekképp határozta meg nekünk: „Az én anyukám számolni szokott a munkahelyén, az apukám meg bácsikkal beszélget…”

 

 Ezen a héten a termésekről beszélgettünk. Miután felsoroltuk az összes termést a gesztenyétől a dióig, jellemeztük is őket külsejük és tulajdonságaik alapján. A gyerekek felsorolták, hogy melyik termés kicsi, gömbölyű, melyik kerek, lapos vagy hosszúkás - de abban valamennyit egyformának találtak, hogy kemények, és ezt ki is emeltük, hiszen csonthéjas gyümölcsökről van szó. Azt is megtanultuk, hogy melyik termés fogyasztható az ember számára, és hogy ezekből mit készíthetünk. (a gyerekeknek rögtön eszébe jutott a diós bejgli) a  szelídgesztenyét pedig közösen sütöttük meg egy kis uzsonna előtti csemegézésre.

(A nagyok nyelvi fejlesztő óráján a héten a berendezési tárgyakkal egészült ki a tananyag)
Azt is megtanultuk, hogy - ellenben a szelídgesztenyével - a vadgesztenye nem ehető, sőt mérgező az ember és a legtöbb állat számára - kivéve az őzet és a mókust. A makkról mindenki tudta, hogy a mókus és a vaddisznó kedvenc eledele, de azt nem tudták, hogy a madarak és az egerek is szeretik.

 

A heti ének is a fényhez kapcsolódott- a gyerekek nagyon hamar megtanulták és megszerették  a "This little shine of mine" című dalt. Ezzel a dallal kísértük a pénteki lámpás felvonulást is, amit egy igazi "libauzsonna" előzött meg, libazsíros friss kenyérrel, tepertővel, hagymával. 

Ezen a rövid héten a levelek sokrétű témakörét "sűrítettük" bele három napba. Átismételtük nemcsak a leveleket, hanem a fák valamennyi részének fontosságát, természetben játszott szerepét. Igazi leveleket közelebbről megvizsgálva láttuk, hogy erekkel van behálózva, így rögtön megtanultuk a levelek erezetének szerepét is. Azt is tudták már a gyerekek, hogy a levelek ebben az évszakban megváltoztatják a színüket, lehullnak. Megtanulták, hogy az erdei állatok életében is nagy szerepe van az ősszel lehulló faleveleknek, mert táplálkozásra és fészek vagy menedék készítésére használják a azokat. Meglepte a gyerekeket az az információ, hogy a fa oxigént lélegez ki, vagyis "fordítva veszi a levegőt"-ahogy Bence megfogalmazta :) Az is az újdonság erejével hatott rájuk, hogy a világ legnagyobb élőlénye egy mammutfenyő a Brazil őserdőben, és hogy bizony vannak mérgező levelek is.
A vizuális tevékenység "adta magát" gyönyörű levélképek és lenyomatok születtek.
A heti meséből a gyerekek az ismert angol helyhatározók körét bővítették "We are going on a bear hunt"
A közelgő Mikulás és Karácsony bizony már minden gyermek fejében ott van és amikor az örökzöld és lombhullató fákról beszéltünk szinte egyszerre mondták, hogy a „karácsonyfa” örökzöld. A középső csoportban a levél-projekt során mindenki elkészítette saját, levél-családját. A kicsik nagyon aranyos gesztenyesünit készítettek, rengeteg gyufa-tüske felhasználásával. Kedvenc daluk refrénjénél: „I am nut, I am nut, I’m an acorn nut” lelkesen kopogatták a fejüket.
Az udvart meghatározó vén diófa is mindegy szálig ledobta lombkoronáját, már csak néhány dió marad itt ott a kopasz ágakon. Emma - nagy dió-evő lévén - ezeket mind kiszúrta s megkérte Ms Mártit, hogy ugyan szedje már le neki azokat a diókat a fa tetejéről. Ám be kellett látnia, hogy Ms Márti bármennyire is szeretné, de nincsenek szárnyai, ellentétben azzal a varjúval aki mindeközben nagy szorgosan szeretett volna hozzáférni a fenn rekedt diók valamelyikéhez. Ms Márti azt javasolta Emmának, hogy kérje meg azt a madarat, hogy dobjon le neki egy diót, melyet Emma meg is fogadott és szép szavakkal megkérte a varjút. A madár addig ügyetlenkedett az ágakon, a diókat kerülgetve, hogy egy dió le is pottyant a földre Emma teljes megelégedésére. 
 

A pénteki Halloween partyra való várakozással, készülődéssel telet október utolsó hete. A gyerekek már előre tervezgették jelmezüket és nagy titokban megosztották egymással nagyszabású terveiket mindenféle ijesztő és félelmetes jelmezcsodákról. Volt akinek nap mint változó elképzelései voltak.
A hét során rémségesnél rémségesebb dekorációs elemek kerültek ki a gyerekek keze alól a falakra, plafonra, ablakra. Volt ezek közt boszorkány, rémtök, szellem, pók, stb., Egyszóval minden, ami a Halloween elengedhetetlen kiegészítője. Mindhárom csoport elkészítette töklámpását, melyek már a hétfőn kikerültek a terasza, sőt egy vidám madárijesztő is készül – a Tordasi lovas szalmaember mintájára.

A péntek délutáni fergeteges bulit szülők, gyerekek egyaránt nagyon élvezték. Volt olyan anyuka is aki szintén beöltözött és így kísérte a gyerekeket cukorka begyűjtő körútjukra a szomszédságba. Volt is édesség eső bőven, persze ehhez el kellett énekelni a hét során tanult „tökös” dalocskát is. Az oviba visszatérve kezdetét vehette az igazi „bulizás” a négy boszorkány akik erre a napra átvették a gyerekek felügyeletét nem győzött menekülni a sok ijesztgetés elől. Különösen Huba és Marci bizonyultak harciasnak és eltökéltnek arra, hogy megszabadítsák az ovit a gonosz banyáktól.

A mulatozás alatt bőven volt lehetőség Halloween-i finomságok kóstolására is, melynek jelentős része Ms Andi sütőtudományát dicsérte. A gyerekek kedvence a póklábú piskótatorta volt, míg a szülők a finom mézes sütőtökkrém levest kóstolgatták szívesen az edény aljáig.